A kecskék takarmányszükséglete

A kecskék takarmányszükséglete

 

Tudom, régóta ígérem ezt a bejegyzést, de mindig elcseszem az időt valamivel, na de maaa! 

Elég sok könyv és interneten elérhető szakirodalom áll rendelkezésre a kecskék takarmányszükségletét illetően. Rengeteg szám és még többféle recept, amiből ember legyen a talpán aki ki tudja választani a megfelelőt.

Nincs két egyforma gazdaság és körülmény sem. Vannak alap takarmány adagok, amit el kell, hogy fogyasszon az állat. Ezek változnak akkor amikor növésben van, ami előtt vemhesül, amikor ellésre készül fel és amikor tejel. Ezt szépen be is tartja egy valamirevaló gazda, csak aztán jön a meglepetés, hogy amennyitől az egyik szétdurran, olyan kövér, a másikat éppen hogy az ág is húzza.

Én nem szeretnék ebből az oldalból egy újabb szakirodalmi alkotást faragni. Inkább arra vállalkozom, hogy megpróbáljam elmagyarázni, különféle körülmények között milyen takarmányozás az ami célravezető és mi állhat annak hátterében, hogyha a megfelelő mennyiségű takarmányt megkapják az állatok, mégis romló vagy nem megfelelő kondíciót látunk az állományban. Tapasztalatom tejelő kecskékre van, húshasznú kecskét még nem tartottam, kérlek ennek tudatában olvasd írásom.

Először is tisztázzuk: nincs olyan, hogy tökéletes állomány. Minden nyájban van gyengébb, legfeljebb azt csak az olyan hülyék fotózgatják, mint én, de többnyire igyekeznek a gazdák a az állataik jobbik felét lájkvadászkodni. Ez valami kényszeres dolog lehet, olyasmi mint anyáknál a gyerek bizonyítványának mutogatása….már ha jó jegy van benne. 😀Tehát ne legyen kétséged, nem feltétlenül veled van a baj, ha nálad a közösségi médiában mutogatott állományokkal ellentétben mégis mindig van pár állat, amelyik nem üti a “mércét”.

A kondíciót, mint a gyerekeket az iskolában 1-5 között szokták osztályozni. 1-3 a vacak, 3-4 egész jó, az 5 meg a nagyon jó vagy elhízott. Ez aranyos. Csak éppen nem minden kecske egyforma ahogy mi sem. Van vékonyabb, gyorsabb anyagcserével megáldott, van nyugodtabb, “megalszik a szájában a tej” típus aki egész nap nyammogna valamit és vannak a sportos-izmos alkatok, akik ha lehetne szaltóznának is – ha futni nem tudnak- és közben bekapkodnak pár falatot. A csontosabb, vékonyabb alkatok van hogy 2-3-szor több tejet adnak le, ugyan nem látjuk, csak azt, hogy a gidája egy minibika, míg a ducika kecske kicsije kissé elmarad. De ennek ellenkezője is megeshet. Itt csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a mérőszámok csak számok. Ahogyan a genetika és a takarmányozás is ezerféle lehet. Írtam már korábban erről itt.

De arról talán nem, hogy a kecske istállózott etetésben és legelőn is egészen másként viselkedik. És a kulcsszó a viselkedésen van. Egy jó étvágyú állat is igényli a kínálást, az ad libitum kihelyezett széna sokkal izgalmasabb, ha napjában többször át van forgatva, a letaposott rész el van szedve, a levéltől lecsupaszított szár alulra kerül és a finom, leveles felülre, stb. ( ez nem!!!! pocséklás, mint ahogyan sokan tudni vélik, szimplán nem hülye az álalt, hogy olyat egyen aminek az emésztése több energiát vesz el, mint amennyit adna!) Minél többször kínáljuk az állatot, az annál többször és többet fog enni. Ez persze nem azt jelenti, hogy miután jól lakott, jólesően lefekszik és kérődzik, akkor kell tőle várni hogy azonnal ugorjon enni, amikor meglát minket, de legalább napi 2 alkalommal illik az ad libitum kiadott szénát is megtúrni. Minél több jó minőségű, emészthető rostot eszik az állat, annál jobb lesz az emésztése, a kondíciója és az egészségi állapota.

A gabona nem alapszükséglet egy kecske takarmányozásában, ez egy tévhit. Ha megvan a megfelelő mennyiségű mozgás, a legelő pedig biztosít tápanyagban gazdag növényzetet, tehát a létfenntartó szükségleten (ez az a takarmánymennyiség amit egy kecske súlyának és korának megfelelően minimálisan el kell fogyasszon)  túl fedezi egy tejelő állat extra igényeit, de a laktációt nem húzzuk el 200-250 nap fölé, a gidát nem hagyjuk az anyja alatt még 7 hónaposan is,  akkor az abrak akár el is hagyható. A mozgást direkt említettem az első helyen. Megmozgatott, legelő ( és itt nem kutyával hajszolást értem)  állat nem, vagy kicsi eséllyel fekszik el vemhességi toxémiában, mert a testét elsősorban izom alkotja, a mája pedig kis eséllyel van elzsírosodva. Ugyanez zár tartásban sajnos már nem mondható el.

Nagyobb tapasztalatom van zárt tartásra (volt egy mini legelőrész, de ott sem rendszeresen sem pedig gazdagon nem tudtak enni, így inkább zárt tartásnak nevezem) és kevesebb tapasztalatom legeltetésre. Egyik szélsőségből  a másik szélsőségbe csöppentem mert a zárt tartásból 300 hektár legelőre szabadultam ki ugyanazokkal a kecskékkel, ami egészen más feltételeket, étrendet, élősködőket hozott, de ugyanakkor volt szerencsém látni a kecskék fizikai és viselkedésbeli különbségeit, átalakulását, nem csak a fiatal növendékekét, de még a 8-9 évesekét is. 

A két tartásmód között annyi egyezőség van, hogy nem esznek többet itt mint korábban. Csupán mást és másképpen. Itt nem kell naponta 4-szer villát ragadnom és szénáznom, a szénát túrni és jelentősen kevesebb abrakkal jobban néznek ki még azok is, akik a zárt tartásban a tőlem telhető legtöbbet megkapták, mégsem javult a kondíció. Persze az itteni legelő változatossága és növényi gazdagsága maximálisan ki is szolgálja az igényeiket, bár az is igaz, hogy esős időszakban a külső és belső paraziták ( szúnyog, bögöly, kullancs, mételyek) is nagyobb mennyiségben vannak jelen mint zárt tartásban voltak. Viszont itt nagyon jól észrevehető, hogy van aki már 2 óra legelés után megindulna befelé, tele pocakkal, míg van amelyik 3 óra után is még “csipeget”, de a bendő sehogy nem akar feltelni. Ez utóbbi esetben állhat a háttérben parazita okozta rossz étvágy, fogprobléma, de lehet csak a fent említett “megalszik a tej a szájában” típus, mert egyébként egy gömbvillám lassított verziója. Ezt zárt tartásban sokkal nehezebben lehet észrevenni, mai eszemmel azt mondom, ha etetés vége felé még rákínáltam volna a szálassal talán kevesebb lett volna a gyengébb kondíció. A fene tudja, amúgy sem szeretek sokat gondolkozni a “mi lett volna ha”  kezdetű mondatokon.

Azt hiszem, tőlünk fejlettebb kecsketenyésztő országokban ezekre a tulajdonságokra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, mert időben és pénzben is megtérül, ha homogén viselkedés, nagy étvágy van egy nyájban. Én személy szerint néha kívánom, hogy itt is így legyen, főleg mikor az utolsó 20 mire betotyog a legelőről már szénné égek a napon, vagy belefagyok a kabátba, de másrészről sokkal jobban szeretem, hogy nem egyformák. Ez igazából már csak “gazda szeme” kérdés.

 

Amikor takarmány adagról beszélünk, fontos tisztázni, hogy a súlyt mindig szárazanyagra értjük. Tehát eltérő a szárazanyag tartalma egy frissen vágott fűnek, mint egy jól szárított szénának. Így ne lepjen meg, ha egy talicska kaszálék után már kiabálnak, miközben ugyanennyi széna után szétcsúszva, kajakómába várják a Megváltót. Az előbbinek a szárazanyagban található beltartalma viszont magasabb, csak éppen nem tud annyit enni belőle egy szuszra. De ugyanez érvényes -nevében is benne van- a lédús takarmányokra. Az alma, tök, burgonya kilója csak kiegészítésnek felel meg, míg egy kiló széna már inkább egy vacsorának is megteszi, mert fedezi egy átlagos méretű, nem vemhes, nem tejelő kecske teljes napi szükségletének ½ -ét.

 

A másik amit fontos tudni, hogy minden takarmánynak, legyen a fűfélékről, pillangósokról, vagy gabonákról szó, más más beltartalma van. Kimagasló a fehérje és kálciumtartalma a lucernának, míg a szénának elég változékony, de inkább alacsony, magas fehérjetartalmúak  (26-36%) a hüvelyesek (borsó, szója), míg a gabonáké alacsonyabb (11%) vagy mégkevesebb.

Ahhoz hogy egy kecske JÓL meg legyen etetve, tehát nem csak a MENNYISÉG a fontos, hanem a MINŐSÉG is. Ha a mennyiségen és minőségen túl a szárazanyagtartalomra is odafigyelünk, akkor ezzel a hárommal együttesen már nagy hibát nem tudunk elkövetni. Persze a szükségletek eltérőek lehetnek egy gyér legelőn legeltetett, olykor kilométereket sétáló állatnál, másak egy szárazon állónál, egy növendéknél vagy éppen egy nagyon magas, akár 1400 litert adó kecske esetében. 

A kecske takarmánya elsősorban a jó minőségű rostot tartalmazó szálas takarmány. Egyes elvek szerint az össz szárazanyag 100%-át ennek kellene kitenni és további 10% elegendő kell legyen az abrak. Megint mások azt írják, minden 1 litert meghaladó literenként kell az össz takarmány 10%-a abrak. Tehát egy 3 litert adó kecske a teljes szárazanyag 20%-át kellene kapja abrakként pluszban.

Nekem meg az a véleményem, hogy nincs a szememben és a kezemben sem egy minilabor, hogy állandóan méregessem a nedvességtartalmat, a beltartalmat és ehhez igazgassam az abrakot, na meg persze havonta mérlegre állítsam a kecskéket, hogy vajon nem e nőt vagy csökkent a súlyuk. Egyrészt ez nem életszerű, másrészt meg egy kisgazdaságban a francnak van erre kapacitása, robottechnológiára meg nem futotta a tejpénzből.  Ha a széna nem fogy el, sokat ott hagynak, közben pedig a kondíció romlik, akkor a hiba a szénában van (ha csak az étvágytalanságot nyáj szinten nem valamilyen hiánybetegség vagy parazita okozza). Vagy összetétele, vagy betakarítása, tárolása nem volt megfelelő. Egyéb alternatíva nincs.

Eddig is és még ezután is inkább a szememre és megérzésre hagyatkoztam, amikor döntöttem arról, hogy egy kecskének emelem az abrakadagját, vagy csökkentem. Tehát ha azt láttam, hogy ideje apasztani, mert meghajtotta magát és ha a fejére borítom az abrakot, sem bír annyit megenni, de a kondíciója ( inkább a mája) kezdi feladni a harcot, akkor inkább megtömtem kiegészítővel és fokozatosan apasztani kezdtem, az abrakját pedig ezzel egyidőben csökkentettem. Nem, nem elírás, nem abrakkal hízlalunk kecskét, hanem a legjobb szálastakarmánnyal és teljes ásványi anyag, vitamin kiegészítéssel. A májat nem lehet ugyanazzal meggyógyítani, amivel elrontottuk. Amikor az étvágy helyreállt, az állat jelentősen visszavett a termelésből, egy 5-10% abrak mennyiséget meg lehet hagyni, amíg a kondíció nem áll helyre.

Vannak sarokszámok, amik, mint már fentebb említettem jelentős eltéréseket mutatnak és egy kisebb gazdaságban, pláne ha nincs lehetőség mérni, nagyon nehéz belőni az adagokat. Azzal nem tudsz melléfogni, ha inkább azt mondom, hogy a sarokszámok mellett figyeld az állatot. A soványságnak és az elhízottságnak is van kockázata, oka. Tudom, szemet gyönyörködtető ha egy kecske duci, de tejelő kecskénél ez inkább hátrány mint előny mert az elhízás nehezebb vemhesülést, majd később, főleg a vemhesség utolsó heteiben vemhességi toxémiát is eredményezhet a jelentős súlytöbblet ( és akkor csak igazán!). 

Tehát a hát, a medence-far, a combokon lévő izomzat figyelésével, vizsgálatával ( leegyszerűsítve, ha ezeken a pontokon csontos akkor sovány) meg tudod állapítani, hogy alul vagy túltáplált az állat.  Ne tévesszen meg a gatya, vagy a tincs és a téli vastag bunda, tessék alaposan átnézni az állatokat, mert főleg télen, nagyon hamar leeshet a lábáról egy gyenge kondícióban lévő, 2-3 gidával vemhes anyaállat. Sokszor hallom kollégáktól, hogy márpedig az ő kecskéje nem sovány, hatalmas pocakot szed estére. Aztán meglátom a fotót vagy videót és a teljes gerinc kilóg, a bordákon zongorázni lehet és a hátsó lábak rogyadoznak. Na persze a bendő tele, csak nem mindegy, hogy mivel, Egy vödör, kertben összeszedett gyümölccsel naná, hogy tele a pocak, csak éppen annak nagyobbik része víz, így az állat nagyon hamar megéhezik ( bár baromi jól tud hasznosítani a kecske, csodát nem tud tenni a vízzel) és ha délutántól reggelig nem kap egyebet, akkor bizony az édes kevés, pedig a kedves gazda azt látta, hogy milyen szépen feltelt a bendő délutánra. Ugyanez érvényes a legeltetésnél. Egy nedves, akár esős, vagy nagyon párás hajnalon kihajtott állat, már 1 óra alatt is tud nagy pocakot “szedni”, de a legelőfű önmagában is magas nedvességtartalmú, a vizesen legeltetett pedig főleg. Arról már nem is beszélve, hogy a vizes fűben a túlzott parazita fertőződés veszélye is nagyobb, így én ha lehet tartózkodnék attól, hogy a nedves fűre hajtsak ki, amikor azt nem indokolja semmi. (igen tudom, 40 fokban muszáj korán és késő délután-este legeltetni, amikor is a pára leszáll, de azért kániklában a pára is kevesebb, mint a szemerkélő eső áztatta legelő. 

Na nem is ragozom ezt tovább, mert már így is megint sokat írok. 😂

 

Összeírtam pár takarmányféleség szárazanyag tartalmát és nyersfehérje tartalmát. Ezek, főleg a szálas takarmányok esetében csak kiindulásnak jók. Ezen felül még írhatnék az NEm Mj értékekről és a rostokról is, de úgy hiszem akkor valóban unalmas lenne az írásom. Nem mintha nem lenne fontos főleg az NEmMJ érték, de ezt majd egy következő részben ( ha nem unjátok) bővebben írnám le.

 

Tehát a takarmányok beltartalmi értéke:

 

takarmányok alapadatai
megnevezés	Szárazanyag g/kg	nyersfehérje (g)	Ca	P
széna közepes	874	129	4,8	2,8
szalma árpa	863	37	2,9	0,8
tak.borsó	870	262	1,5	4,6
napraforgó	916	169	3,9	6,5
árpa	873	128	0,7	4
zab	886	117	1	3,8
kukorica	912	103	0,3	3,2
lucerna pellet	935	190	12,6	2,8
lucerna széna közepes	874	129	16,5	2,7
korpa	880	165	1,3	7,2

 

 

És akkor hoztam két táblát az igényekre.

 

Anyakecske szükséglete +2 gidát nevel+2 liter tejet ad
testtömeg kg	szárazanyag	Nyersfehérje (g)	Ca	P
40	2650	340	10,2	6,6
50	2800	349	10,6	7
60	2900	358	11	7,2
70	3050	367	11,5	7,6
80	3200	376	11,9	8

 

Szükséglet vemhesség utolsó 4-6 hetében 2 gidával vemhes
testtömeg kg	szárazanyag	Nyersfehérje (g)	Ca	P
40	1650	198	6	4,4
50	1900	215	6,4	4,7
60	2050	230	6,8	5
70	2250	245	7,3	5,4
80	2450	260	7,7	5,7

 

Amint látjátok a kálcium és foszfor tartalmat is benne hagytam, mert ezek  lényegesek számos más mellett a megfelelő izom és csont felépítésért, működésért, a növekedésért és a magzat csontozatáért, majd pedig a megfelelő tejmennyiségért, A tejelő kecske megfelelő Ca:P aránya 2:1, de inkább közelíthet a 1,5:1 arányhoz is, de ettől közelebbi és ettől távolabbi arány már káros. ( mellékesen a 3  féle húgykövességből kettő melegágya) Ha a takarmány nem fedezi ezt az arányt, külső kiegészítéssel könnyen pótolható. Gabona etetésekor az esetek nagy részében foszfor kiegészítés nem szükséges, de ha nincs mellette megfelelő kálcium mennyiség, akkor azt takarmány mésszel lehet pótolni. 

És hogyan érdemes összeállítani az adagot?

Ha tudjuk, hogy mennyi az igény, megvan milyen takarmány áll a rendelkezésre, akkor már csak úgy kell összerakni az adagot, hogy ezek az értékek meglegyenek. Hangsúlyozom, 90%-100%ban ez JÓ MINŐSÉGŰ szálas takarmány legyen és csak a felett nyúlunk abrakhoz.

A takarmányozás másik nagyon fontos része az ivóvíz.

A kecske ugyan jól tolerálja a vízmegvonást, de ne kísérletezzünk. Nincs jó emésztés, növekedés és termelés sem enélkül. Mindig álljon előtte tiszta, friss víz. Amennyiben a vízfogyasztás nem éri el a 2 liter/ felnőtt állat mennyiséget, akkor vagy a takarmányozásban vagy a víz minőségében, vagy az itató tisztaságában kell keresni a hibát. 

És végül, tudom, mániám, de ne feledkezzünk el a mikro- makro elemekről valamint a vitaminokról, amennyiben a legelőnk, vagy tartási körülményünk nem teszi lehetővé, hogy teljes értékű takarmányt tudjunk biztosítani állatainknak. Erről ide kattintva olvashatsz bővebben.

 

A takarmányok mikro- és makroelem tartalma megközelítőleg a következő:

 

	mg/kg	Lucernaszéna	Fűszéna	Árpa	Búza	Rozs	Zab	Kukorica
Ca	mg/Sz.a. kg	15,3	4,7	0,5	0,5	0,7	1,4	0,4
P	mg/Sz.a. kg	3,1	2,6	4,6	4,2	3,6	4,9	3
Mg	mg/Sz.a. kg	3,1	1,8	1,4	1,6	1,4	1,7	1,5
K	mg/Sz.a. kg	25,7	20	5,2	4,1	5,2	5,6	4,2
S	mg/Sz.a. kg	3	1,7	1,3	1,7	1,7	1,6	1,4
Na	mg/Sz.a. kg	1,4	0,2	0,1	0,2	0,3	0,2	0,1
Cl	mg/Sz.a. kg	6,1	6,6	0,8	0,9	0,3	0,8	0,6
Fe	mg/Sz.a. kg	300,00	199,00	43,00	70,00	69,00	141,00	54,00
Zn	mg/Sz.a. kg	24,00	25,00	27,00	43,00	36,00	30,00	27,00
Cu	mg/Sz.a. kg	11,00	10,00	3,00	7,00	8,00	6,00	5,00
Mn	mg/Sz.a. kg	36,00	90,00	16,00	42,00	66,00	46,00	6,00
Se	mg/Sz.a. kg	0,20	0,06	0,11	0,30	0,44	0,00	0,11
Co	mg/Sz.a. kg	0,65	0,00	0,35	0,14	0,00	0,07	0,06
I	mg/Sz.a. kg	0,15	0,00	0,05	0,00	0,00	0,10	0,07

 

A kecskék igénye pedig így alakul:

 

Fe	mg/Sz.a. kg	42-46
Zn	mg/Sz.a. kg	60
Cu	mg/Sz.a. kg	10
Mn	mg/Sz.a. kg	50-60
Se	mg/Sz.a. kg	0,1
Co	mg/Sz.a. kg	0,1
I	mg/Sz.a. kg	0,2-0,4

 

Ezeket az adatokat érdemes figyelembe venni a takarmányadag összeállításakor, vagy pedig gondoskodni olyan kiegészítőről, ami tartalmazza a takarmányadagban nem található mennyiséget, vagy olyan kiegészítőt választani, amit ad libitum fogyaszthat az állat és nem lesz sem túladagolva, sem pedig alul. (ezt nem melaszos tálak, hanem ad libitum adható premixek között keresd inkább.)

 

Felhívom a figyelmeteket, hogy nem vagyok takarmányozási szakértő, ez irányú végzettségem nincs, kizárólag a tapasztalataimat és saját gyakorlatomat osztom meg veletek. Köszönöm, ha helyén kezeled.

 

A K.E.CS.K.E.love csoportban vagy itt várom kérdéseiteket és ha tudok, válaszolok.