Ha most azt szeretné valaki olvasni, hogy leírok ide egy jó kis Flushing és/vagy tejelő időszak receptet nagyon el kell szomorítsam.
Nem tudok ilyennel szolgálni. Mindenkinek valóval nem.
Aki tud ilyen általános adagot összeállítani, ami minden gazdának, gazdaságnak, de legfőképpen állatnak megfelelő, annak egész egyszerűen nem szabad hinni.
A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen is amikor nem a kecskéimre és a saját gazdaságomban alakuló változásokra figyelek, hanem másoktól kérdezek, szakembert hívok és fenntartás nélkül- gondolván ez is alázat- elfogadom.
Senki más nem eteti azt a szénát amit én, nem itatja azt a vizet hozzá amit én, nem mozgatja annyit és úgy az állatokat, ahogyan én és senki más nem fogja sokkal jobban tudni, csakis a kecskék. Ők pedig évekig próbálták nekem szőrrel, patával, farokkal, termékenyüléssel, bélsárral, vetéléssel, ödémával, vérszegénységgel megmutatni, hogy mit nem kapnak meg tőlem.
Aztán egy igen jelentős időt azzal kezdtem tölteni, hogy azt nézem melyik mire hogyan reagál amikor változtatok.
Minden egyes változtatás hozott 90% javulást és másik, megint majd másik 10% gyengülést.
Aztán egyedileg kezdtem nekiállni kijavítani a hibákat és közben folyamatosan kerestem olyan hazai berkekben is elérhető komplex vitamin és ásványi anyag kiegészítőt, takarmányt ami pont jó lesz. Nem jártam sikerrel.
A legtöbb kiskereskedelmi forgalomban is kapható kiegészítő vagy marhának vagy juhnak van összeállítva szinte ugyanazon sablon alapján és nem győztem ezt is és azt is belerakni még pluszban. Hol a szelén bizonyult kevesebbnek, hol a cink, hol a vas, hol a réz.
Nincs két egyforma kecske, maximum hasonló. Alapszükségleteiket egy egyszerű kiegészítővel is lehet fedezni, de egészen más és több kiegészítésre van szüksége egy 4 literrel induló és 3 gidát kihordó anyának, mint egy üres vagy éppen egy fiatal 6 hónaposnak.
Aztán gondoltam, miért is ne dönthetné el a kecske, hogy mennyit kér és nem gabonával fogom ad libitum etetni, hanem ásványi anyagokkal és vitaminokkal.
Na igen ám, de ők nem jól nevelet szobakutyák, hanem lökdösődő, irigy kis ördögök, akiknek mindig az kell amit a másik eszik, legyen az bármi is- és inkább felfalják mintsem egy nyalattal több jusson.
Erre is megtaláltam a megoldást.
A takarmány összetételét és mennyiségét pedig abszolút egyedileg, vagy maximum csoportokra bontva változtatom, az összetételt viszont ugyanazon aránypáron tartom.
Mivel nekem nem adatott meg, így a kecskéimnek sem a fenyvesek, akácosok, tölgyesek adta változatosság, de még a hektárokon át tartó legeltetés lehetősége sem, igyekeztem az évek során ezt inkább előnnyé alakítani. Már amennyire előny lehet az, hogy legeltetés helyett minden egyes napra takarmányt vásárolok. A szálastakarmány minőségét sem tudom teljesen felmérni, amikor kiválasztok egy kazalt vásárláskor, mert sosem tudhatom, mit kapok a végén, vagy éppen a kazal közepén nem e fogok ki egy két hetes vacak részt.
Ezért amit állandóra tudtam állítani az az abrak keverék. Viszont az évek során azt tapasztaltam, hogy minél több a gabona a keverékben, annál több betegség üti fel a fejét, romlik a kondíció, az általános immunitás. Ráadásul 2020-as év óta, már egyáltalán nem számít olcsó megoldásnak ezzel termelésen tartani az állatok, a gabonák gombatoxin tartalma pedig külön nagy fejtörést és költséget, veszteséget generált.
Meg kellett hát oldani, ha nem akartam a bugyimat is bedobni a nagy közös gabona-bizniszbe.
Évekkel ezelőtt már próbáltam különböző rostforrásokkal pótolni a gabonát, de még sohasem volt merszem a bizalmat ezek nagyobbik arányának szavazni.
Eljött a 2021-es év pokoljárása a takarmányt illetően és döntést kellett hozni. Vagy teljesen átalakítom az eddigi gyakorlatomat, vagy a kecskéktől kell megválnom. Az gondolom sejthető, mire jutottam 🙂
