Kokcidiózis érthetően – kecsketartas.hu

Ez kicsit beképzelt címre sikeredett, de nézzétek el nekem, így éjjel fél 2 körül már nincs kedvem a címet újragondolni. Eredetileg jó ötletnek tűnt. 🙄

A szakirodalomban rengetegszer leírták már mi is a kokcidia. Hogy ki mit ért belőle nem tudom. Nekem elsőre kínai volt, aztán már csak héber. Jótékonyan odacsaptam a többi betegség leírásához: “Ez itt soha sem fordulhat elő, lapozzunk.” A Sors másképp rendelte…

A kokcidia egy egysejtű ( protozoa) kis dög, Eimeria, Isospora és a Tyzzeria genusba tartoznak . Valami fura indíttatásból a kecskékben élő összes kokcidia csak Eimeria. Hogy miért ezt a nevet kapta nem tudom. Egyszer adhatnának már végre valami normális nevet valamelyik parazitának, amit meg lehet könnyen jegyeznie a parasztnak is. Ezeket még egészségesen anyázni sem lehet. Mégis hogy mondjuk: elmegy az anyjába Eimeriastól az is aki kitalálta ezt a rohadékot. Na de mindegy is inkább becézem. Eimeriácska más állatfajban is él, de mi kecskések vagyunk, így csak a kecskékével foglalkozok most. Tehát ez a kis cukiság-csak hogy becézzem már tovább- nem sokkal nagyobb mint egy baktérium és akkor is ott van mindenhol, ha mi azt nem akarjuk. Így van ez már pár ezer éve és a kecske nem halt ki. Köszönte jól eléldegélt ezekkel a kis vackokkal a testében.

A kecskékben 12 alfaja van (egyes irodalom szerint 17 megint másik 15-öt említ, nem tudom mibe vannak ezek a tudósok, majd ha megszülik a számot, javítom), de ebből nem mind betegít (hurrá!), cserébe alig lehet őket megkülönböztetni. A gond ezzel csak az, hogy a legtöbb labor sem tesz különbséget és egységesen sok-kevés-közepesnek értékeli az Eimeriák egészét, nem törődve vele, hogy lehet, ezeknek nagy része vagy egésze nem is betegít.

A betegséget okozók leginkább a beleket csinálják ki bájosan.

Felnőtt korban a kecske már többnyire ellenálló a parazitával szemben, de csak akkor ha kis mennyiségben találkozott vele és immunitást szerzett az adott alfajra.

Az egyes betegítő kokcidia alfajok teljesen különfélék, így ha csak az egyikkel találkozott az állat és fejlesztett immunitást, a másik még megbetegítheti. Vagyis felnőtt kecskét is betegíthet, nem csak a kicsik betegsége! Tudooom, ezt mondják, de nem.

A jó hír, hogy fajspecifikus, így a baromfik, nyulak, szarvasmarhák stb. kokcidiái nem betegítik őkecskeségeinket.

Tehát ha a nyulaknál, vagy a csirkéknél felüti a fejét, ne ess kétségbe, a kecskék nem kapják el tőlük! De! Nincs kizárva, hogy a kecskék kokcidiái is lesben állnak és kapnak az alkalmon, ha meleg, nedves környezetbe kerülnek a spóráik nagy számban, visszajutva fertőzhetnek mint az őrület. Légy résen, ha egyéb háztáji állatod kokcidiózisban szenved, megeshet, hogy a kecskéknél sem lesz másként, de ismétlem KIZÁRÓLAG saját, egszerre nagy mennyiségben felvett kokcidiák betegítik meg . A juhok kokcidiáival lehetséges keresztfertőződés és megbetegedés, de úgy hiszem, ha egy nyájban, legyen az csak juh vagy csak kecske, vagy vegyes, már mindegy. Felesleges emiatt különválasztani őket, mert a gyógykezelés illetve a rendelkezésre álló szerek ugyanazok a két fajnál. Sok okból viszont nem felesleges a különválasztása a két fajnak…de erről majd máskor.

Emberre szintén nem fertőző a kecskék egyik Eimeria alfaja sem! Ha netán szinkron menne a hasad a kecskéével, az nem a véletlen műve, de nem is a kecske kokcidia bűne.

Bár sem tejben, sem méhen keresztül nem fertőz, mégis legfőképp a kicsi gidákat és növendékeket érintheti a kokcidiózis.

A kokcidia kizárólag bélsárral terjed, magyarán csak a bélsárral szennyezett legelőfű, takarmány, víz, szőr stb. által tudja szájon át felvenni a kecske.

Ennek pedig főként a gidák- akik mindenre is kíváncsiak és a szájukba vesznek- a leginkább kitettek. De nem kell hozzá legelni sem, ha a tőgy érintkezik fekvéskor bélsárral, aztán a gida úgy kénytelen enni, már fertőződhet is.

Választási korban, amikor az anyatejben lévő antitestek már nem táplálják a gida testét és a tej emésztése során keletkező tejsav mennyiség is lecsökken elősegíti a jobb közeg az addig csak kis mennyiségben testükben lévő és ürülő kokcidiák felszaporodását, mert átmenetileg a bélben is kedvezőbb feltételek lesznek és a gida immunrendszere is megsínyli az elválasztást.

A kokcidia -ahogy fentiekből már sejthető, -minden kecskében jelen van és azt üríti is. Addig nincs baj, amíg az nem kerül aztán át a másik kecskébe, pláne nem hirtelen nagy mennyiségben. Mert ha ez megtörténik, akkor a fertőződéstől számított 5-13 napon belül, ahogy a bél hámsejtjeit rongálva fejlődik, a kecske súlyosan megbetegedik. A megrongálódott -majd lassan megsemmisülő- bélfal nem képes ellátni feladatait, a tápanyag felszívódás nem sikerül ( a kecske eléhezik lényegében még akkor is ha táplálékot vesz magához), az irritált bélfal miatt hasmenés lehet, amit az alvadt vér feketére festhet. DE!!! a hasmenés NEM MINDIG kísérő tünete a kokcidiózisnak kecskéknél, sőt, lehet szorulás is. (Olyannyira, hogy az én kecskéimnél kb. minden harmadik eset szorulásos!!!) És nem minden hasmenés oka a kokcidiózis. Ezért az egyéb tünetekkel együttesen érdemes figyelni.

Ha eddig bírtad követni már jó, bár tudom, addig míg nincs vele dolgod, megy a polcra.. azért örülök, ha maradsz még egy kicsit. 🙂

Most kicsit szakkönyvesre veszem a figurát, de nyugi csak addig, amíg beszúrok ide egy ábrát amivel érthetőbb hogyan is fejlődik és terjed ez az átkozott Eimeria, így fogom tudni megértetni miért is mondom azt ( nem csak én), hogy nem lehet megelőzni, csak tompítani és baj esetén gyógyítani.

Megeszi a sporulált Oocisztát: megtörténik a fertőzés. Amikor a kecske szájon át felveszi a bélsárban terjengő sporulált Oocystát, az megkezdi az átalakulását. Minél lassabb, fokozatosabb a fertőzés és minél több alfajjal érintkezik, annál jobb. (Hupsz, ez sem volt a gyógyszer tájékoztatóban? Nem is értem, hogy lehet ez! )
Szájon át bejutva , azzal indít, hogy behatol a bélsejtekbe. Több fejlődési szakaszon esik át, ez idő alatt a bél hámsejtjeit pusztítja. Kisebb számnál (5000 alatt) ez egy egészséges állatban nem okoz gondot.. Amikor ez nagy mennyiségben jut be és egyszerre több kezd szaporodni, akkor az állatnak nincs ideje regenerálódni és ellenállóképességet kialakítani vele szemben. A vékonybélben átalakuláson megy keresztül a következő 5-13 napban. Ekkor, ha nagy mennyiségben fertőződött az állat egyszerre, betegség tüneteit már mutatja, de a bélsárban még nem látszik mikroszkóppal, mert ekkor még nem ürül nagy mennyiségben. A laboreredmény így ekkor még szinte semmit, vagy keveset fog tudni mutatni. De ez ne tévesszen meg és hallgass a megérzésedre, de leginkább figyeld a kecskét és az egyéb tüneteket!
Az átalakulást követően az állat üríti a fertőzőképes Oocystákat. Ahhoz, hogy az OOcysták sporulálni és terjedni tudjanak megfelelő életfeltételre van szükségük: meleg, nyirkos, nedves közegre. 0 fok alatt vagy száraz környezetben nem pusztulnak el, de szaporodásra sem képesek. Ezért egy normálisabb tél korai időszakában született gidák védelmet, de legalábbis lassabb fertőződési esélyt kapnak ajándékba. A nem megfagyott Oocysták akár 1 évig is túlélhetnek és a fertőtlenítőszerekre is igen komolyan ellenállóak. A megfertőződött, de nem megbetegedett állatok ugyanúgy ürítik a még nem sporulált Oocystákat, mint a betegséget mutatók. Tehát ürítés akkor is van, ha gyengébb a fertőződés, csak kevesebb az Oocysták száma. Nincs mentes kecske gyógyszerezés után sem!
Ha a feltételek adottak, akkor az ürült Oocysták 1-3 nap alatt sporulálnak és a körforgás kezdődhet elölről. Ha meleg, nedves helyre pottyan a bélsár, kedvező feltételeket kap az Oocysta a sporulálásra (terjedésre) és ismét gazdatestre vár.

Az átalakulás, szaporodás és új Oocysták ürülése között eltelt 2-2,5 hét alatt történhet a megbetegedés, de a felvett sporulált Oocysták után kb egy hét mire észleled a tüneteket. Így aztán nem feltétlenül rakod össze gazdaként, hogy mi a bánat lelte az addig aktív gidát, hogy egyik napról a másikra leesett a lábáról, vagy lehet kezdetben csak félrehúzódó, éhes, pedig eszik, vagy éppen már enni sem kíván, netán már fájlalja a pocakot is. Megeshet már sem sár, sem meleg nincs, mire a tünetek jelentkeznek és mindenre gondolsz csak arra nem, hogy a kecske bélsárral szennyezett vizet, vagy takarmányt fogyasztott.

Ezt a fejődési és fertőzés folyamatot a 2 és a 4-es szakaszban tudjuk hatékonyan megszakítani vagy legalább korlátozni.

A 2. szakasz megszakításának egyik módja a gyógyszeres kezelés. Ha megelőző jelleggel gyógyszerezel egyrészt lehet tök feleslegesen teszed, mert nincs is nálad olyan körülmény, ami az ellenállóképességet gyengítené (zsúfoltság, stressz, tocsogó szaros terület), másrészt ha nem adsz lehetőséget a nagyobb mennyiségű, egyszerre történő fertőződésre, akkor az állat képes önálló ellenállóképességet kialakítani (ahogy írtam a választási időszak különösen kritikus, jobban kell figyelni). És ahogy az ábrán is láthatod, lehet nem pont akkor kezelsz, amikor abban a periódusban van a fejlődési szakasz, amikor a gyógyszer hatni képes, bár az is igaz, hogy az egyik hatóanyag elvileg több fejlődési szakaszt is gyéríti.

Magyarországon forgalomban lévő ( de kecskére nem törzskönyvezettek) pár hatóanyagot ismertetek:

Tirazinok csoportja: Diklazuril (1 mg/ttkg 2 napon át) és Toltrazuril (20mg/ttkg): Ezek triazin-alapú antiprotozoális gyógyszerek, több alak ellen is hatásos. Pontosan nem tudják a teljes hatásmechanizmust, de tény, hogy gátolja a kokcidiákban a metabolikus enzimeket és megszakítják a fejlődést. Tovább nem részletezem, mert szerintem azonnal itthagyod a cikket a fenébe. Hagyjuk is, a lényeg, hogy medögleszti. Gyakran javasolják idehaza megelőzés céljára. Egyes országokban viszont már nem. Egyrészt mert nem biztos, hogy az adott életszakaszban, amikor az állat nagy tömegű Oocystát vesz fel, az egyes alfajból egyformán akkor találkozik. Így hiába nyírod ki az egyik alfajt vele, egy másik időszakban, máshonnan érkező nagyszámú ürítő kecske elintézi a fertőzést. A másik oka, hogy a gyógyszer ürülésével, annak hatékonysága is megszűnik és folyamatos adagolása egyrészt nem gazdaságos, másrészt pedig feltételezhetően a természetes ellenálló képességét is késlelteti. A triazinrezisztencia, vagyis hogy a kokcidia ellenállóvá válik rá már ismert, így ezért is fontos, hogy egy egyébként jó és hatásos szert meggondoltan használjunk.
Szulfadimetoxin és trimetoprim: Ezek antibiotikumok. Hatására az Oocysta termelése csökken, de nem áll le teljesen. Penicillinnel nem alkalmazzuk együtt és akkor sem adjuk, ha az állat súlyosan ki van száradva! Én gidáknál már bevetettem pár évvel ezelőtt, de csak korai hasmenéses esetre, egész jól működött. (Szorulásos tünetre nem jó!!)

FIgyelem‼️ A tirazinok nagyon lassan ürülnek! Legújabb állásfoglalás szerint 95 nap a várakozási idő tejre, vagyis akkora nem mutatható ki származék. Bár én meg nem találkoztam kokcidiózisban szenvedő és még tejet is megtartó kecskével, de a szárazra állított, kezelt, majd közelellős kecskénél ezt vedd figyelembe, hiszen bőven beleszaladhatsz a hatóanyag ürülésébe a laktáció első időszakában. Magyarországon tejelő állománynak nem adható egyik kokcidia elleni gyógyszer sem! A miértet ne tőlem kérdezzétek. Viszont adható nem tejelő állatnak, például húshasznú juhoknak és baromfinak. Állatorvosod a vény megírásakor bizonyára minderről tájékoztat majd.

A 2. szakasz megszakítás másik módja a gyógynövényes kúra.

Oregánó vagy oregánó olaj etetése: Ezt keverheted porsóhoz, vagy abrakhoz folyamatosan. A kokcidiák nincsenek oda érte, de a kecskék igen. A gidák ugyanúgy fogyaszthatják mint a felnőttek. De mivel a tünet nélkül ürítők a felnőttek, így a helyes az, ha anyák és a gidák is kapják. Etetheted időszakosan, vagy folyamatosan ha az időjárás (csapadék, meleg) indokolja. Szinte állandó összetevője a gyógynövénykeverékemnek évek óta, nagyon ritkán hagyom ki. Nem csodaszer, de arra jó, hogy még soha, tényleg nem volt soha járványszerű kokcidiózis a gidáim körében. Az anyáknak az elést követő hetekben és hónapokban, ha ők nevelik az utódokat főleg mindenképpen javaslom.
Fahéj: A Kokcidiózis elleni küzdelem igen komoly fegyvere. Erről itt írtam részletesebben: Mire jó a fahéj a kecskék étrendjében?

Kiegészítő kezelés mindkét esetre:

-elektrolit pótlás (Ringer laktat súlyosabb esetben)

-b vitaminok pótlása injekció formában (szájon át teljesen felesleges!!!)

-Probiotikumok

A kokcidiát nem lehet kiirtani!

Ez akkor is ott lesz az állatokban, ha az emberiség a fején pörög. Meg kell tanulni kordában tartani és erre remek megoldások vannak tehát, csak ésszel és következetesen kell használni.

A 4. szakasz megszakításának módjai:

Száraz, tiszta hely: Ezt nem csak mondani könnyű, hanem kivitelezni is. A legeltetett állatoknak, akik kint vannak elszállásolva, változtatni kell a pihenőhelyüket, rövid időszakonként áthelyezni a karámot, nem kell megvárni, hogy a sárban és saját ürülékükben tocsogjanak és azt sem, hogy olyan éhesek legyenek, hogy onnan próbáljanak táplálékhoz jutni. A kecske ha teheti SOHA nem eszik alacsonyan füvet (minimum 5 cm magasság) , vagy földről bármit is. Nem mert válogat, hanem mert az a fránya evolúció neki más lapot osztott! Ha ezt valaki nem képes elfogadni, tartson más fajt. Persze tudom, könnyebb szidni a kecskét,de ők pont nem is olvasnak engem, úgyhogy ezt most feleslegesen is írtam le.

A zárt tartásban, vagy udvarban tartott állatok esetében is fontos a tiszta hely megteremtése. Ehhez a tiszta, száraz (nem dohos, nem nyírkos, nem penészes!!í) szalma teljesen jó. A kecske csak legvégső elkeseredésében fekszik bele a mocsokba, de aztán le is tisztítja magát. Ez pont elegendő a fertőzéshez, viszont kis odafigyeléssel ez kivédhető.

Ha a szalma alá egy kis mészhidrátot is hintesz, főleg esős időszakban, nagyban segíthet szárítani az almot. Az istálló bejáratát fel lehet szórni vastagabban is, így a kecskék maguk is széthordják az alomban és a patát is szárítja.

Téli elletés: A téli ellések egyik nagy előnye, hogy hideg van és a gida míg megerősödik nem vagy alig találkozik szaporodóképes Oocisztával, így a nagyobb számú fertőzés terhe elkerüli.
Zsúfolt tartás kerülése: A kecske utálja ha a személyes terébe mászik egy másik. Mondjuk ezt teljesen megértem, vagyunk ezzel így páran. Azt meg végképpen nehezen viseli, ha egymás seggébe kell lógjanak. Biztosan elindul a balhé, az idegbaj, a stressz, ami sosem hasznos. Ha még ráadásul egymás orra alá is kell bogyózni (oh de édesen fogalmazok mostanában), már tökéletesen elő is van készítve a terep a kokcidiózis futótűzként terjedésének. Tehát, legyen megfelelő méretű és tisztántartott tere mind a gidáknak, mind pedig a felnőtt állatoknak. Hogy ez mekkora terület? Ha a kecskét kérdezed, minimum 20 nm/kecske és lehet még azt is kevesli ha antiszociális hangulatban van, de minimum a 2 nm-t illene számolni egy kecske istálló helyének és 100 nm kifutót ( ha nincs legelő) Jó persze tudom, ott ahol a kecske nem tud ugrani és kisangyal mindig, na meg persze sosem beteg és rózsaszínűt fingik már mikor megszületik, oda nem kell ekkora hely. Az én kecskéimnek Dél-Amerika se lenne elég akkora arcuk van és még rózsaszínűt sem tudnak fingani. D má’ mindegy, maradnak.:)
Itatóhelyek: amellett hogy a környékét fokozottan érdemes szárazon tartani, érdemes az itatást úgy kialakítani, hogy a kecske csak a fejével érje el, tehát karámon kívül elhelyezni az itatót, mert így kisebb eséllyel sikerül belecélozniuk. Persze a kreatívabbak így is belepottyantanak amit azért a többség nem is iszik meg, de van az a részlegesen agyrokkant vagy csak olyan élethelyzet amikor mégis ráfanyalodik valamelyik. A kecske mindenre talál megoldást. Fontos: A vödörbe pottyantott bélsár kihalászása a kecskét átveri, de a kokcidiát nem. Addigra a szemmel nem látható egysejtű már boldogan jut be a vízzel a kecskébe. Tehát a bogyót nem halásszuk, hanem a vizet cseréljük. Hidd el, könnyebb és olcsóbb kiborítani egy vödör vizet, mint helyrehozni egy megbetegedett kecskét.

Napfény: Tudom, a legtöbben a széltől is óvnák kecskéiket és jól is teszik. De a napfény nem csak a külső élősködők ellensége hanem a kokcidiáké is. Ragadd meg az alkalmat amikor csak lehetséges és a hűvös-nyirkos őszi vagy tavaszi időben is, amikor csak lehet nyiss ajtót és/vagy ablakot a kecskékre, hogy a napfény bejusson.
Ne etess a földről: Egy etető összerakása akár raklapból, vagy rácsból nem lehet anyagilag annyira megterhelő, hogy ne tudja bárki megoldani. Az abrakot, zöldséget, gyümölcsöt sem kell a földre dobni, még akkor sem ha autentikus videókban ezt mutogatják néha. A kecske nem szeret a földről enni és el is utasítja, ha csak nem kopog a szeme az éhségtől. A földről felevett takarmány melegágya nem csak a kokcidiózisnak, hanem egyéb parazita, baktérium, vírus okozta megbetegedésnek. Szokott kérdés lenni: és amit az etetőben hagynak és alájuk dobom azzal mi legyen? Azért hagyták ott, mert nem kell. Ha még kicsit piszkálják is unalmukban, vagy mert csak, nem ugyanaz, mint mikor a piszkos, bélsárral vastagon szennyezett, sáros kifutóba dobálnánk be az éhes állatnak a napi takarmányaként.

Mi van ha mindez megvan és mégis becsúszik egy-egy megbetegedés?

A kecskéimnél sikeresen használom a fenti megelőzések mindegyikét. Csak elvétve van 1-2 gidánál kokcidia okozta gond. Sajnos ebben az évben is volt felnőtt állat megbetegedésem és ebből következően egy elhullás. Benéztem és rosszul ítéltem meg a helyzet súlyosságát. Megesik, nem nagyon van kivel megbeszélnem és hát…rossz döntést hoztam. A bél hegesedése annyira előrehaladott volt, hogy a hasmenés megállása után sem tudott a táplálék megfelelően felszívódni, így minden igyekezetem ellenére nem lehetett megmenteni. Jelenleg is küzd egy felnőtt kecském kokcidiózissal, nála sajnos semmilyen egyéb tünet nem volt, csak a hasmenés és az ebből fakadó leépülés. Nem húzódott félre, nem volt visszaeső étvágy. Mire észbekaptam és megkapta a toltrazurilt, nem biztos, hogy kikecmereg a bajból. Bár a hasmenés elmúlt, a bélfal károsodása miatt nem tud tápanyagot olyan mértékben felvenni, ami kompenzálná a téli hideget és a gyenge kondíciót is javítaná.

megelőzésként kaphat oregánót az egészen kicsi gida is, de látható tünet esetén már nem kordában tartani kell, hanem legyalázni a felszaporodott tömeget, ezért igen, ilyenkor gyógyszerhez nyúlok én is. Ezt az Oregánó nem mindig képes megoldani és mivel az idő nem segíti, hanem ellene dolgozik az állatnak, így súlyosabb tüneteknél nem tudunk hosszas gyógykezelésbe fogni az oregánóval, mert a vékonybél hámsejtjei feladják a harcot, mire hatni tud. Ugyanez a helyzet felnőtt állat esetében is, annyi különbséggel, hogy náluk úgy tartják, nehezebben betegszenek meg mert a fejlettebb és erősebb a bélfal… Úgy tartják…szerintem meg ez egyáltalán nem így van. Ha a felnőtt kecske megbetegedik és komolyabban, akkor sokkal nehezebben gyógyul, ha egyáltalán meggyógyul valaha teljesen.

Lássuk a tüneteket.

Szubklinikai tünetek:

A gida nem produkál hasmenést, de csökken a takarmányfelvétel
A felnőtt kecskénél megmaradhat az étvágy, de elmarad a nyájtól, félrehúzódik, látszólag nincs kedve senkihez és semmihez, igyekszik letudni a kötelező evést, de nem nagy lelkesedéssel (tapasztalatom szerint a vissza-visszatérő, majd elmúló fájdalom miatt, szinte félve eszik, pedig éhes, küzdőszelleme is egyre fogy)

takarmányhasznosítás elmarad vagy teljesen megszűnik. Olyan érzeted van, mintha nem is enne semmit a jószág és közben még van hogy hasmenése sincs, mégsem épül be semmi. Gyakori az is, hogy csak a halál előtti órákban, max. egy napban van hasmenés, addig csak a drasztikus fogyás/fejletlenség ami feltűnik
fokozatos leépülés, szinte csont-bőrre fogy
Az energiahiánytól és egyéb tápanyag hiánytól állandóan borzolt szőrzet
Gidáknál fejlődésben visszamaradás (4hetes kortól-5 hónapos korig jellemző, tehát pont mikor nőnie kellene mint a gomba). Ha nem sérült visszafordíthatatlanul és nagy mértékben a bél és a hegesedés elmúlik a növekedés folytatódik. Nálam akár 1 évvel később éri el a kifejlett testtömeget, ezért mások gyakran hamarabb selejtezik az ilyen gidákat, “megcsökött” jelzővel illetik vagy genetikai hátteret tulajdonítanak neki. Belátom, nehéz különbséget tenni, de nem lehetetlen és azt is elfogadom, hogy gazdaságtalan vesződni vele, de akkor most nem tudnám nektek leírni, hogy meg fog nőni és enélkül az információ nélkül álmatlanul forgolódnátok, tudom!😁😉

Mivel ez a forma nagyon alattomosan játszódik le az állatokban, a legtöbb esetben egyébre gondolnak a gazdák elsőként: egyéb parazita, gyulladás, rossz takarmány, tartás. Persze ezek nem kizárhatóak és gyakorta együtt jár vagy kísérői, előzményei akár a kokcidiózisnak, de érdemes számba venni az elsők között.

Klinikai tünetek:

felhúzott, görbe hát (éhezés miatt)
hasi fájdalom, emiatt gyakori lefekvés, felállás, has felé nézegetés (szakirodalom szerint has rúgdosása, de nálam inkább csak a kis fejüket hajták oda és fájdalmasan sírnak)
fájdalmas bélsárürítés ( vízszerű- feketés vagy sötétzöldes hasmenés, vagy éppen szorulás,( erőlködés miatt akár végbélelőeséssel is járhat) ismétlem: nem csak gidáknál! Tisztán véres bélsár kecskéknél nem jellemző, de fekete híg bélsár igen ( a fekete színt a vérző bélfal miatti alvadt vér okozza)
bágyadság
étvágytalanság
láz ( felülfertőződés miatt)
Vérszegénység!!! (Fontos tünet,a Haemonchus c. és a májmétely tünete is!)

Most kérlek ne kezdj pánikolni és minden borzos szőrű vagy csak félrevonuló kecskédet árgus szemekkel méregetni. A felsorolt tünetek eshetőségek és másnak is lehetnek a tünetei. Ahogy az elején is írtam együttesen vizsgáld az állatot és ha bizonytalan vagy, ne izgulj a dokik, de még a tapasztalt állattartók is. Baromi nehéz elsőre észrevenni a kiváltó okot. Az E.Colitól kezdve az egyéb parazitákig bármi is okozhatja egyik vagy másik tünetet, mi több együtt is jelentkezhetnek, csak hogy csóró kecske, na meg a gazdája nehogy már tudja merre van az előre. Amit én tudok javasolni a környezeti megelőzésen túl, olyan gyógynövények, kiegészítők etetése, amik nem csak az én istállómban és nem csak kecskéknél bizonyítottak. És még így sem biztos, hogy sikerrel zárul egy-egy harc. Én szívből remélem, hogy ha nálad még ilyesmi nem fordult elő (jaj de sokszor hallottam már ezt), ne is legyen soha.

A Oociszta, vagy Oocysta kifejezéseket szándékosan használtam váltva. Előbbit magyar, utóbbit angol jegyzetek kereséséhez tudod használni jobban. Már ha van kedved hozzá.