Ásványi anyagok, Vitaminok Kecskéknek I.rész

Magnézium

Ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok – Alapok

 Tudom, akik rendszeresen olvastatok, olvastok tőlem, régóta várjátok ezt a témát és biztos vagyok benne, hogy az egyik legnépszerűbb sorozat lesz azoknak akik már felismerték jelentőségét.  

 Mégis, kicsit nehezen vettem rá magam, hogy bővebben írjak erről, mert egyrészt sem képzettségem, sem állatorvosi diplomám nincs, másrészt az egyik legnehezebben megfogalmazható téma úgy, hogy aztán az ne okozzon nagyobb gondot a felületesen olvasók fejében. A Tiktok, Youtube és Facebook sajnos leszokatott sokakat a nagyobb terjedelmű olvasmányokról és talán videót kellene készítenem, de azt hiszem, azok akik veszik a fáradságot arra, hogy időt szánnak az olvasásra…nos…nekik szánom ezt a sorozatot.

 Biztosra veszem, hogy lesz akinek eltérő tapasztalatai vannak, vagy éppen talál majd ezer hibát abban amit írni fogok. Ezért szeretném az elején tisztázni, hogy minden egyes betű kizárólag az elmúlt 11 év megfigyelése, tapasztalása és a hozzá olvasott pár száz óra összevetése. Amit és ahogy írok, természetesen nem törvény, de a magam szabályait, amit az évek során bevezettem, szívesen megosztom veletek. Különösen boldoggá tenne, ha a hozzászólásokban építő jelleggel,  a felmerülő kérdéseket, észrevételeket, saját tapasztalatokat megosztanátok velem és azokkal akik olvassák a bejegyzéseimet, így megvitathatnánk ennél és majd a többi fejezetnél is bővebben az olvasottakat. Ahogy sokan mások (de nem mindenki), további fejlődésre, tudásra vágyom és honnan kaphatnám jobb helyről, mint a kecskéimtől és  a velem együtt,  egy időben gazdálkodóktól.

 

Hát akkor csapjunk bele, kezdjünk egy kis alappal.🙂

Minden élőlénynek, így a kecskéknek is szüksége van ásványi anyagokra és nyomelemekre. Ezek szükségesek – egyéb tápanyagokon túl-a növekedéshez, izmokhoz, csontozathoz, kültakaróhoz, szaporodáshoz, tejtermeléshez, idegrendszerhez és számtalan egyéb belső folyamathoz. 

Szerencsés esetben ezt az állatok egy jó legelőről, vagy szénából nagyobb részben megkapják. De ideális legelő, széna nincs, hiszen az állatok mozgástere behatárolt. 

Emellett vagy belvíz, vagy aszály, vagy csak földrajzi sajátosság, netán helyi földhasználati szokások miatt a talajban, vízben nincsenek, vagy hiányosan, vagy túlzottan vannak jelen a szükséges mikro és makroelemek. Így aztán a növényzet is ehhez igazodik, hiányos vagy éppen sok lesz valamiből, vagy olyan növények élnek túl és szaporodnak fel, amelyeknek egyik vagy másik anyagból kevesebb, netán több szükséges a fennmaradáshoz.

Ettől még a kecskének szüksége van megfelelő szintű és arányú ásványianyag ellátottságra, mert ha nem kapja meg, különféle hiánytünet, betegség üti fel a fejét nyájunkban. Különösen fontos lenne a szélsőséges időjárásnak kitett, az évente kétszer ellő, ikerellő és nagy  tejhozamú vagy hosszan tejelő állatok esetében a kiegészítésre gondolni. Lássuk be, hogy például egy olyan állat, amelyik a testtömegét akár 10-12 nap alatt leadja tejben és ezt teszi hónapokon át, valahonnan vissza kell pótolja a veszteséget. Számos esetben hallom, hogy egyik, vagy másik fajta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert “fázós”, “beteges”, “túl érzékeny”, “nyugtalan”, “betegségre hajlamos”. Ezek nem örökletes tulajdonságok, hanem rossz tartást, takarmányozást kap az adott fajta. Egy genetikailag nagyobb termelésre képes állat csak akkor fogja tudni felnőtt korára kihozni magából a maximumot, ha nem nélkülözött élete egyetlen szakaszában sem tápanyagot, sem vitamint, sem ásványi anyagot, valamint megkapta azt a legkisebbre csökkentett stresszes életkörülményt, ami a kiteljesedéséhez szükséges. Ne várjuk azt, hogy az állat jól teljesítsen, több tejet adjon az átlagnál, jó hústermelő legyen vagy éppen egészséges legyen, ha nem teremtettük meg ehhez maximálisan a feltételeket. Persze, van aki erre most felhördül, “hogyatöbbibírjacsakeznem”. Igaz, ahogy az én stressztűrő képességem átlagon felüli, feladni se szoktam semmit (csak a diétát ha csokit látok) míg ismerek olyat, aki ennek töredékétől is összeroppant már párszor és belebetegedik már annak a gondolatába is, hogy a megszokottól eltérően gondolkozzon, vagy éljen. Ugyanez a helyzet az állatok esetében is. Nem egyformán kezelik a stresszt és nem egyformán hasznosítanak.  Tehát ez nem fajtajelleg.

Ha nem veheti magához a szükségleteit a maga választotta területen és mi sem gondoskodunk a pótlásról, várható, hogy hamar kimerül a készlet, ami először a termelést aztán az állat életét veszélyezteti.

Mivel a takarmány és víz bevizsgálás költséges ( bár megtérül, de itthon a kecskések nagy része túlélésre játszik, így erre keret nem igazán van), nem is olyan könnyű rájönni, hogy a saját udvarunkon lévő takarmány és víz mennyire szolgálják ki a saját kecskéinket. Azért hangsúlyozom a saját szót, mert tájegységeken, de akár még a szomszéd faluban gazdálkodó kecskés bácsi szénája, víze is eltérhet a miénktől, hát még az állomány genetikai, korcsoport, hasznosítás összetevője mennyire.

Ezért itt van máris az első és számomra legfontosabb szabály.

  1. szabály: mindig a saját kecskéinket figyeljük. Ne mérjük máséhoz, ne hasonlítgassuk össze a szőrét, pocakját, termetét, ne érezzük a miénket rosszabbnak, jobbnak vagy magunkat kevesebbnek vagy többnek más gazdánál.

 

Ha ezt a fő szabályt be tudod tartani ( nehéz àm, hiszen természetünknél fogva a könnyebbnek vélt utat szeretnénk választani), máris többet tettél a kecskéidért, mint az, aki össze-vissza kapkod és tőle 1 vagy 1000 km-re lévő gazda receptúráját akarja a sajátjaira ráerőszakolni és elvárni ugyanazt a küllemet, kondíciót és teljesítmányt.

 

Aztán itt a következő 

2. szabály: Tanuld meg a hiánytünetek főbb jellemzőit és hetente nézd át az állományod.

 

Ez egy tanulható és fejleszthető képesség. Nem csak hogy az állat jóléte, de a pénztárcánk tartalma is a tét. Egyes hiány tünetek könnyen összekeverhetőek élősködő, gomba, gyulladás, bakteriális fertőzés okozta probléma tünetével és nagyon nem mindegy- főleg termelő állat esetén- hogy antibiotikummal, féreghajtóval esünk e neki a gyógyításának vagy egy marék kiegészítő is elegendő, netán csak pár stresszforrás kiiktatása.

3. Szabály: amíg nem vagy biztos a dolgodban: kérdezz, tanulj, olvass attól, aki többet tud nálad.

 

Ez egy kicsit sűrűbb egóval rendelkező gazdáknak nehezebben megy, van aki egész életében képtelen rá. Az az ő baja. A kecske – ezzel együtt a gazda – érdeke megköveteli az alázatot. Ehhez hozzátartozik a tanulás és fejlődés iránti vágy. Ha eddig eljutottál az olvasásban, egész jó, a megátalkodott egód ( ami alapfeltétele a kitartó kecsketartásnak) most szabadságra ment, folytassuk is. 😅

Azt tehát  tisztáztuk, hogy nincs két egyforma gazdaság, nyáj, kecske sem. De van annyi könnyebbség, hogy nagyjából tudjuk pár dologról mennyi a napi szükséglete  belőle a kecskének. Igaz, nem sok kutatási eredmény áll rendelkezésre és gyakran 5 könyv, ötféle számot közöl, egyik-másik pedig nem tesz különbséget a juh és a kecske között (nagy hiba!!) de megpróbálok a legreálisabb adatokkal szolgálni. A megadott számok olyan értékek lesznek, amelyek egy átlagos, nem tejelő, nem vemhes, de kifejlett állat létfenntartó szükségleteit fedezi. Ezeket az értékeket ppm vagy mg értékben adják meg. E kettő lényegében ugyanaz. 

Az állatok takarmányozása egy külön tudomány,  és nem lehet egyik napról a másikra megtanulni. Nagyon fontos odafigyelni az arányokra. A szinergisták, vagyis együttműködő elemek egymást segítik a beépülésben, míg az antagonisták egymás ellen dolgoznak, hátráltatják a megfelelő felszívódást. A szelén beépülése E-vitaminnal együtt lehetséges, míg pl a kén vagy a molibdén hátráltatja a réz hasznosulását. Ez még nem azt jelenti, hogy ott ahol E-vitaminban gazdag a takarmány, majd nem kell a szelén pótlásról gondoskodnunk, mert Magyarország területének egésze szelénhiányos, de a szelén beépülést segíthetjük vagy E-vitamin kiegészítéssel, vagy E vitaminban bővelkedő növény etetésével. A rezet sem kell kifejezetten pótólnunk, ha a víz nem vasas és nem csak lucernát etetünk, vagy ha például a melasz tartalmú kiegészítők ad libitum etetéséből fakadó kén többlet ezt nem indokolja. Ezen kiragadott példákkal szeretném azt szemléltetni, hogy ugyan megtanulható, de sohasem szabad félvállról venni egy egy takarmány vagy kiegészítő beltartalmát, mert egész más irányba viheti az értékeket. Például ott, ahol réz antagonista kisebb mértékben van jelen és tartósan, ad libitum réztartalmú nyalótálat kapnak az állatok, ezen felül pedig nem figyelve injekcióban, vagy egyéb szájon át adható kiegészítőben további réz kerül a szervezetbe, könnyen megeshet a kecskék esetében is rézmérgezés. De ez nem jelenti azt, hogy akkor inkább nem is kell, ahogyan szelénre is szükség van, annak ellenére, hogy rendkívül kicsi az a határérték, amikor már nem hasznos, hanem mérgező a mennyiség. A tünetek és a saját gazdaságunk körülményei (takarmány, víz, éghajlati viszonyok, tartástechnológia) fogják pontosan behatárolni ezeket az értékeket.

A mikro és makroelemek közös tulajdonsága, hogy ezeket kizárólag táplálékkal tudja a kecske szervezete bevinni, egyes vitaminokkal (Pl. B1) ellentétben képtelen előállítani bármelyiket is. Az ezek közötti jó aránypárok megtalálása ( pl kevesebb réz-több vas, kevesebb foszfor-több kálcium) az ami igazán kihívás lehet akkor, amikor a takarmányok nem a “könyvben” megírt tartalommal rendelkeznek, vagy a fentebb említett okok egyike miatt az állatnak többre van szüksége egyik vagy másik elemből.

A különbség a mikroelemek és makroelemek között.

  • A mikroelemek vagy más néven nyomelemek  azok, amelyek kevesebb mennyiségben vannak jelen a szervezetben, de jelentőségük ugyanolyan fontos. Ezek pedig:
  • Cink
  • Fluor
  • Jód
  • Kobalt
  • Króm
  • Mangán
  • Molibdén
  • Vas
  • Réz
  • Szelén

 

  • A makroelemek nagyobb mennyiségben szükséges ásványi anyagok.
  • Foszfor
  • Nátrium
  • Klór
  • Kálcium
  • Kálium
  • Magnézium

 

Ahogy kiderült ezek nem vitaminok.

A vitaminok egészen más funkciót töltenek be, egy részüket normális esetben a kecske is képes előállítani ha kiegyensúlyozott életet él, míg a többit takarmányból tudja felvenni.  A vitaminok egy csoportja vízben, míg másik csoport zsírban (lipovitaminok)oldódó. 

A vitamin ellátottság viszont szorosan összefügg a mikro és makroelem beépüléssel is.

 

A kecske számára legfontosabb vitaminok:

  • A
  • B vitamin csoport 
  • D3
  • E
  • K
  • C

 

Amikor megkérdezem a hozzám forduló kollégákat, hogy kapott e és ha igen, milyen ásványi anyag kiegészítést az állomány, akkor nagyon sokszor kapom válaszul, hogy “igen, az orvos oltotta AD3E vitaminnal”, vagy “adtam nekik Jolovitot”

Szuper. A leírtak alapján azt hiszem egyértelmű mi is ezekkel a válaszokkal a gond.

Ha mégsem, akkor röviden összefoglalva:

A vitamin nem mikro és makroelem, egyik a másikat nem helyettesíti, azok funkcióját nem tölti be. Átmeneti javulást hozhat, de a problémát nem oldja meg.  

 

A következő fejezetekben részletesen írok az egyes elemekről és vitaminokról.

 

Ha kérdésed van, de nem szereted a nyilvánosságot, megértem. E-mailben, vagy privát üzenetben örömmel fogadom megkeresésed.

Mind a bejegyzések elérése, mind a segítségnyújtás részemről ingyenes.

2 thoughts on “Ásványi anyagok, Vitaminok Kecskéknek I.rész

  1. Végtelenül örülök,hogy végre elkezdted komolyabban ezt a blogot, bár tudom,hogy kevés emberben van meg a megfelelő tudásvágy. Szeretném itt megköszönni, hogy annak idején, mikor még én is eme nemes közösséghez(kecskések) tartozhattam, bármikor bármivel fordulattal hozzád. Nyugodtan kijelenthetem,hogyha van is még 1(!! Nem valószínű..) , kecskékről ilyen tudással rendelkező egyén az országban, az is csak magának tartogatnak a tudást, így az elvész…. Itt viszont remélhetőleg megmarad.
    Megköszönöm a munkádat az egész kecskefanatikus társadalom nevében! 🙂

Vélemény, hozzászólás?