Ad libitum avagy a Valódi igény szerint etetés egyszerűen
Fontos tudatosítani,hogy akkor amikor elkezdi az ember átadni a kecskének a VALÓDI igény szerinti tehát ad libitum táplálkozás lehetőségét, akkor nem feladja az irányítást, pusztán elegendő bizalmat szavaz állatainak és elhiszi, hogy jobban tudják, érzik mire van szükségük.
De ennek van egy nagyon fontos alaptétele, mégpedig az, hogy előtte nem “ éhezett” az állat. Az éhezés nem éheztetést jelent. Nem csak akkor éhezik egy állat, amikor azért nem kap táplálékot mert a gazda hanyag, hanem akkor is éhezhet, ha kap takarmányt de az nem vagy csak részben fedezi a szükségleteit. Hiába eszi meg egy kecske a napi 3000 g szárazanyagot, ha abban a szárazanyagban nincs kellő mennyiségű és arányú fehérje, rost, vagy éppen kálcium, vagy réz.
Ezért akkor amikor azt mondjuk: bezabált a kecske, tulajdonképpen a szükségleteit szeretné valamiből fedezni, amit addig nem, vagy csak részben kapott meg. Ezért mielőtt átállítunk egy kecskét bármilyen takarmány ( legelőfű is az!) korlátlan fogyasztására, figyelembe kell venni megannyi szempontot. Ha a takarmány addig korlátozott mennyiségben, vagy egyáltalán nem állt rendelkezésére, ha szemmel látható vagy vérvétel által kimutatott bármilyen hiánybetegséggel küzdött, nem lesz az állat kisegítve ha hirtelen nagy mennyiséget adunk neki és arra kérjük ossza be. Nem fogja. Én például egy egy diétám alatt meg tudnám kerülni a Földet egy kis csokiért és ha valaki elém rakja, anyázok ugyan, de nincs aki megállít, hogy egyem amíg van. Persze aztán szédelgek, minden bajom van és a mérleggel is kellemesen össze tudok veszni, de má’ akkor mindegy. A kecske sincs sokkal jobban összerakva. Ha addig csak éppen, hogy volt egy kis fehérje bevitel és elérakod ad libitum a szóját vagy éppen az extrahált naprát, nem fogja udvariasan eltolni, mondván, bocsika, nekem ebből nem szabad sokat ennem. Gondolkodás nélkül be fogja falni ( talán kicsit gondolkodik a megfontoltabb…de nem…mégsem 😅). Ha fokozatosan emelve a mennyiséget, keverékben adod akkor nehezen elképzelhető, hogy túleszi magát. Hozhattam volna példának a kukorica vagy bármilyen más takarmányt is. Az ásványi anyagok, nyomelemek esetében is ez a helyzet. Ezért a gyártók jobb esetben sóval egészítik ki. Rosszabb esetben a sót egészítik ki ásványi anyagokkal. A legrosszabb esetben kevernek hozzá egy tálnyi melaszt is. Hogy mi is a különbség? Az, hogy nem mindig azért eszi a kecske a melaszos tálat mert a melaszra van szüksége, hanem örülne egy kis réznek, vagy éppen nem azért nyalja percekig a számára igencsak nehezen elfogadható nyalósót mert 10-20 g sóra van szüksége 5 helyett, csak jó lenne valahogy azt a kis vas vagy jód dúsítást kinyerni belőle.
Nagyon gondosan, odafigyelve, FOKOZATOSAN kell tehát egy takarmányt vagy kiegészítőt bevezetni és aztán ad libitum hagyni.
