Az elmúlt években volt alkalmam megismerkedni mindenféle takarmány, kiegészítő gyártóval és annak képviselőjével. A legtöbb esetben kiderült, hogy a szaktanácsadó csak mondta, hogy ért a kecskékhez, vagy legalábbis akar ebben jobb lenni. Persze én pedig naívan ezt el is hittem. A kecskéim bőrén kellett megtapasztaljuk, hogy nem elég, hogy nem értenek hozzá, de folyton össze akarják mosni a kecskék takarmányozását a szarvasmarhák, vagy a juhok igényeivel és nehezen fogadják el, hogy itt nem 4 évig garanciás egy kecske, hanem annak ellenére, hogy nagyobb létszámmal dolgozom, nevük van és még fontosak is számomra annyira, hogy ne legyenek széthajtva, lezsarolva és főleg nem kivégezve egy rosszul összeállított, vagy rosszul megválasztott összetevő miatt.
Egyetlen szakemberrel volt szerencsém találkozni és egyeztetni, aki valóban megértette mit is szeretnék, nem akart rám erőszakolni juhoknak, bárányoknak összeállított tápokat, kiegészítőket és nem volt akkor sem lekezelő, amikor már tuti a háta közepére kívánt az 1001 kérdésemmel, amit még megtoldottam 1-2-vel a leglehetetlenebb időpontokban zaklatva. Türelemmel viselte ábrándos elképzelésemet, mi szerint nem akartam szóját, repcét, pálmazsírt, kukoricát a kecséimnek öszeállított takarmányban tudni, de kértem bele cukorrépát, malátacsírát és rezet.( Addig egyetlen takarmánygyártó sem volt képes felfogni, hogy a réz nem ellensége a kecskének) Szerintem már rémálmában is megjelentem a kecskéimmel együtt, ám ahhoz túlságosan udvarias, hogy ezt el is mondja. Azért a végére csak összehozta a meglehetősen egyedi kérésemnek megfelelő tápot annak idején, belegyúrva összes tudását is.
Ő Paczolay Gábor, az UBM kérődző szaktanácsadója.
Ezúttal vele beszélgettem hivatásáról, kecskékről.
“ Kérlek pár szóban mond el, hogyan vezetett az út a jelenlegi pályádra? “
Paczolay Gábor vagyok. 1995-ben végeztem okleveles agrármérnökként a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemen. 2006-ban a gödöllői Szent István Egyetemen másoddiplomát szereztem Szarvasmarhatenyésztő és Tejgazdasági Szakmérnökként. Az egyetem után nagyobb brojler- és tejtermelő szarvasmarhatelepeken dolgoztam. 2000-től a takarmányiparban kezdtem dolgozni, mint kérődző szaktanácsadó. Jelenleg az UBM Feed Zrt-nél vagyok. Ebben a munkakörben a szarvasmarha, a juh, a kecske és a vad kérődzők takarmányozásával foglalkozom. Egyik volt cégemnél még, rövid ideig, a nyulak termékei is hozzám tartoztak. Az eddigi munkám során sok magyarországi és külföldi telepre eljutottam, ahol rengeteg gyakorlati és elméleti tapasztalatot szereztem. A takarmányos cégek is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a szakembereik képzésére. A munkámban azt szeretem, hogy nap, mint nap kihívások előtt állok és ezt kreatívan lehet megoldani. Ami viszont nehézséget okoz, hogy a gazdasági környezet olykor kiszámíthatatlan.
“Milyen gyakorlati tapasztalatod van tejelő kecskék takarmányösszeállítása terén?”
A kecske takarmányozásában már egy régebbi cégemnél szereztem tapasztalatokat. Ez a cég a holland Nutreco cégcsoporthoz tartozó, Trouw Hungary Kft volt. Ez egy multinacionális cég, aminek a világon többfelé van leányvállalata és partnere. Spanyolországban voltam „kecskés” tanulmányúton. Itt nagy telepeket néztem meg és a profi takarmányozást is ott láttam közelebbről. Ezen kívül egy elméleti továbbképzés is volt izraeli szakemberektől. A közreműködéseddel pedig még részletesebben vettük át a szakmát.
-”A kecskék sok mindenben eltérnek a szarvasmarháktól, mégis gyakran hasonlítják őket hozzájuk. (Jobb esetben nem a juhokhoz). Meghatároznád mik azok a takarmány szüksegletbeli eltérések ( anyagcsere, takarmányfelvétel mennyiség, viselkedés, kérődzésre fordított idő stb) amikben döntően eltérnek a juhoktól es szarvasmarháktól?”
A kérődzők emésztése alapokban megegyezik egymással. A világ más tájain tartanak, tenyésztenek még teveféléket, bivalyt és vad kérődzőket (pl.: szarvasféléket). Ezek között természetesen nagy különbség van. Minden fajnak megvan a saját bendőflórája, ami csak a fajra jellemző, sőt ez élőhelyi különbségeket is mutat. A kérődző állatokat szinte egy „ökoszisztémának” kell felfogni. A kecskét azért szokták legtöbbször a szarvasmarhához hasonlítani, mert a tej összetevői alapján ahhoz hasonlít a legjobban. A takarmányozás pedig egyértelműen befolyásolja a tejtermelést. A szükségleteik alapján a legnagyobb eltérést a tejtermelésre felhasznált szárazanyag mutat. A kecskénél a legalacsonyabb, azaz hatékonyabban fordítja a termelésre a felvett táplálékot. A kecskének a másik fontos tulajdonsága, hogy sokkal szélesebb azon növények köre, melyet hasznosítani tud. Ez abból adódik, hogy a korábban említett bendőflóra-beli különbségekből adódóan, a rostok emésztése hatékonyabb. Az emésztési, illetve kérődzési ideje ezáltal hosszabb.
”Ha egy alap takarmányadagra kérdez rá egy kezdő de lelkes kecsketartó, mit javasolnál neki?”
A kecskék takarmányozásában alapvetően két időszakot különítünk el. Az egyik a szárazonálló, a másik a tejtermelő időszak. Ezek között van egy átmenti időszak: az előkészítő. Ez az ellésre és a termelésre készíti elő az anyaállatokat. Takarmányozásra a szárazonálló időszakban a rostos tömegtakarmányokat (szénák, legelő), a tejtermelő időszakban változatosan abrakokkal egészítsük ki (kalászosok, fehérjehordozók, ásványianyagok, vitaminok) az előzőeket.
A tenyésztés, termelés szempontjából a legfontosabb, amit figyelembe kell vennünk, hogy minden kecsketartó más adottságú állatokkal, termőterülettel rendelkezik. A legtöbb helyen csak felületes információt kapunk. Sokan csak a legjobb állataikat mutatják be, nem beszélve a helyi nehézségekről. Másoktól szerzett ötleteket, tapasztalatokat nem szabad egy az egyben átültetni a saját tenyészetünkre, a lehetőségeinket kell pontosan ismernünk, hogy el tudjuk érni a célunkat.
“Mi az az alapvető hiba, amit el szoktak követni takarmányozásban a gazdák? ”
A takarmányozásnál elsősorban arra kell figyelni, hogy jó minőségű és táplálóanyagtartalmú takarmányokat etessünk. Már korábban említettem, hogy a kecskék bendőemésztése „alaposabb”, de a jót meg fogják hálálni. Ha egy takarmány (itt a szálasokra, legelőre, abrakra stb. értendő) jó minőségű az nem biztos, hogy jó táplálóanyagtartalmú is. A minőséget a tárolás és a betakarítás határozza meg. Ebben az esetben a penészesség, a porosság és a rohadtság a mérvadó szempont. A táplálóanyagtartalmat a növény termesztésének körülményei (csapadékellátottság, hőmérséklet, talajminőség, talajélet, ásványianyagellátottság stb.), a betakarítás ideje, a tárolási körülmények és az etetési körülmények határozzák meg. Az egyik alapvető hiba, hogy ezeket nem veszik figyelembe a gazdák és mindent megetetnek az állataikkal. Az etetésnél fontos az, hogy a legelőt vagy a szálas takarmányokat, illetve a kiegészítőket folyamatosan tudják a jószágok felvenni. A tejelő időszakban adott pótabrakot pedig a fejési időben, általában kétszer, kapják meg. A receptúrákat pedig beltartalmi eredmények alapján, pontosan kiszámolva és kiadagolva kell etetni, ebben cégünk természetesen tud segíteni kisebb tenyészeteknek, tartóknak is.
“Hogyan befolyásolja a takarmányozás a tej beltartalmat, laktációs időt? “
A takarmányozás egyenes arányban van a tejmennyiségével és -beltartalmával. Természetesen vannak genetikai különbségek az egyes fajták között, de a magasabb táplálóanyagtartalmú keverékekkel (pl. UBM Tejelő kecske takarmánykeverék és UBM Tejelő kecske takarmánykeverék TL) magasabb tejtermelést, jobb beltartalommal lehet elérni. A könnyebben emészthető alapanyagokkal magasabb hozamokat lehet megcélozni. Az említett takarmánykeverékek kukoricán, kalászosokon kívül extrahált szójadarát, extrahált napraforgódarát, hidegen sajtolt repcedarát, melaszt, szárított répaszeletet, DDGS-t, élő élesztőt, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaznak. A korábban említett szárazonálló időszakból, amikor a kecske vemhes és nem ad tejet, egy lépéssel készülünk fel az ellésre és a termelésre. Az előkészítéskor (ellés előtt) már egy kevés abrakot kezdünk adni a leendő anyáknak, hogy hozzászokjanak, illetve azért, hogy elléskor, majd utána a tejtermelés megindulásakor legyen energiatartalékuk. A tejtermelő időszakban a már sokszor emlegetett jól emészthető táplálóanyagtartalmú takarmányok etetésével tudjuk emelni a tej mennyiségét és beltartalmát. Ezeket a mutatókat takarmánylaboratóriumban (pl. az UBM Feed Zrt tulajdonában levőben) tudjuk pontosan megmérni és az adagszámításnál alkalmazni. A tejzsírt az acidózis elkerülésével és jól emészthető rostokkal, illetve zsírsavakkal tudjuk növelni. Az acidózist a rost (abrak/tömegtakarmány arány), az élő élesztő és a pufferanyagok etetése (szódabikarbóna, magnézium-oxid stb.) előzheti meg.
”Hogyan látod a jövő kecsketartói tudnak, akarnak e lépést tartani a klíma és a talaj okozta változó takarmányokkal, egyáltalán kell e ezzel foglalkozni?”
Azok a kecsketartók, akik lépést akarnak tartani a jövő kihívásaival, vagy saját maguknak kell magas szinten előállítani a takarmányokat, vagy olyan megállapodást kötni növénytermesztőkkel, akik garantálni tudják a jó minőségű és táplálóanyagtartalmú takarmányokat. A takarmányoknál természetesen a toxinmentességet is biztosítaniuk kell, mert az állat- és humánegészségügyi szempontból is aggályos. A toxinkötő ideig-óráig segít a helyzeten, de hosszú távon nem megoldás.
Az állattenyésztők és a növénytermesztők között ki kell alakítani egy mindkét fél számára előnyös együttműködést, amely a természet védelmét is figyelembe veszi.
”Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.”
Következő beszélgetésünk a toxinokról, toxinkötők használatáról ad majd kicsit világosabb képet a kecsketartóknak.
