A nagy csalán mint gyógynövény a kecskék takarmányozásában
A kecskék annak ellenére, hogy vásott kölyökként mennek árkon bokron keresztül és látszólag semmiféle rendszert nem tudsz felfedezni a viselkedésükban (főleg, ha csak a magad kényelmére koncentrálsz) nagyon is komoly rend szerint haladnak. Már persze ha hagyjuk.
A kecske nem legelő állat, ezt tudjuk – na jó nem mindenki- és fogadjuk el tényként. Az utolsó amire egy kecske rávehető, hogy a juhokhoz hasonlóan letegye a fejét és a 2 centis füvet harapja. Persze ha éhes és kutyával, bottal, szép és csúnya szóval ráveszed, megteszi, mert nem akad választása, eszi mert kell.. De ha van csak egy pillanat, amikor nem figyelsz, azonnal a magasabb növényzetet keresi. Nem csak mert az esze megvan hozzá, hanem mert az emésztését úgy rakta össze az evolúció, hogy a más állatoknak nehezebben emészthető, de számára létfontosságú rostforrásokat, tanninban gazdag növényeket keresse. Erről nem tehet még akkor sem, ha egyes juhászok a falnak tudnának menni a viselkedésük miatt. És nem, nem akar idomított kutya sem lenni, hogy csak azért ne menjen máshova, mert mi úgy akarjuk. Nem is való mindenkinek kecske. Van akinek állat sem, de most ezt inkább hagyjuk is.
Az elmúlt egy évben, amikor is sikerült megtapasztalnom milyen 300 hektáron szabadon legeltetni füves, gazos, fás, bokros területen napi pár órában, egyéb dolgom nem akadt, figyeltem őket és tanultam. A legelés első fele mindig a futás és keresgélés ( peeersze, tudooom, legyen kutyám, meg nem szabad fussanak és béna vagyok, de most ezen lépjünk túl nagyvonalúan). Tehát ha a világ legszebb és legbujább füvét is mutogatom nekik, akkor sem hajlandóak a legelést azon kezdeni, ha lelki és fizikai szemük előtt ott lebeg a fás, bokros mennyeknek országa. Így már nem is hajszolom a veszett ügyet, egyenesen oda megyek velük, így legalább eljátszhatom egy darabig, hogy én megyek elől. 😀
A fás-bokros terület után jön a dzsungel harcos rész. Ilyenkor, ha továbbra is elől szeretnék menni, akkor jobb ha szedem a lábam és bevonulunk a méteres csalán és aranyvessző rengetegbe. Nem élvezetes része a legeltetésnek, sűrűn anyázom azt is aki kitalálta a csalánt szúnyoggal kombinálva, de még mindig jobb ötlet, mint hogy aztán úgy döntsenek, hogy önállóan lépnek tovább…nélkülem. Itt is elidőzünk egy keveset. Aztán, ha a hölgyek még kicsit lazulnának, esetleg megállunk pár falat füvecskét is csipegetni. Ilyenkor szoktam képet készíteni és elhitetni a nagyérdeművel, hogy amúgy tudnak ám legelni is. Tényleg, csak ne futnának közben. Bár már azt is megszokom lassan. Nevelhető vagyok😀
Tehát visszatérve a csalánhoz. Tavasszal amikor a friss hajtások megjelennek, nem igazán éreznek kísértést arra, hogy megkóstolják, pedig állítólag az kevésbé csíp. Nem tudom, még sosem éreztem semmilyen késztetést arra, hogy legeljek egy kis csalánt, de valaki már biztos kipróbálta, ha ő mondja, higgyük el neki.. A kecskéket nem zavarja amúgy ha csíp, mert nyár derekán a levelet úgy csámcsogják mintha kötelező lenne. Az öregeknek kicsit le szokott fittyenni az alsó ajka, ha túl tolják, de egyébként semmi nehézséget nem okoz számukra lebombázni egy komplett csalán-erdőt, ha okuk van rá…
De amit már régen és most is megfigyeltem: nem mindenki és nem egyformán eszi. A fehérje hiányos, vérszegény kecskék szinte falják a levelet, míg az egyébként jó kondícióban lévők éppen ha csak csipegetnek a magos részből, de látszik a fejükön, hogy igazából csak unalmukban és mert a másiknak ne jusson már egy falatkával több véletlenül sem.
A szembetűnővé ez akkor vált, amikor az egész nyájammal megküzdöttem az oltógyomor féreg (Haemonchus contortus) okozta vérszegénységgel, fehérjehiánnyal. Az áll alatti ödémával ébredők első dolga volt, hogy beálltak az udvaron található csalánbokorba és addig ették míg volt /aztán jött a diófa, de az egy másik fejezet lesz./ Ez azért is volt szembetűnő, mert erre nem volt példa előtte .
Akkor olvastam kicsit alaposabban utána, hogy vajon azon felül, amit magunk is tudunk általánosságban a csalánról, mint gyógyteáról, mit tartalmazhat, amiért vele próbálnak segíteni magukon a kecskéim.
Persze nem volt olyan egyszerű, mert a kecske és csalán kapcsolatáról nem túl sok információt találtam, azon felül, hogy nem mérgező, eheti. Ezt addig is tudtam, de egyéb újdonságot nem találtam. Aztán egy beltartalom listára találtam, amit más forrásokból is igyekeztem leellenőrizni. Számomra akkor döbbenetes volt, hogy csalánlevél akár 48% fehérjét tartalmazhat, míg a teljes növény ( gyökérzet nélkül) 20-22%-ot. Aztán tovább keresgéltem az egyéb tartalmakat és megértettem a kecskéim akkori viselkedését és azóta is a csalán az egyik legfőbb segítségem felmérni a kecskéim állapotát.
Magas fehérje tartalma mellett vas, kálcium, karotinoid, nyerszsír és rost tartalma is a legjobb takarmányok közé emeli.
Emberre gyakorolt gyógyászati hatásai többek között:
- a sárgaság elleni
- epehajtó,
- máj elégtelenség javítása
- roboráló hatás
- hasmenés ellen
A májat és epét megterhelő Haemonchus c és májmétely amellett, hogy súlyos vérszegénységgel jár és tönkreteszi az emésztést, az immunrendszert, komoly fehérjehiányt okoz. Egyébként ilyen terüelten legelő és visszafertőződésnek kitett állatok takarmányozásában kulcsszerepe van annak, hogy a fehérje optimális szintű legyen, mert bizonyítottan a megfelelő fehérje ellátottság fokozottan segíti az állat férgekkel szembeni ellenálló képességét. Súlyosan féregfertőzött majd a féreghajtást követően az öngyógyító pályára állt kecskéim nem véletlenül igyekeztek a lehető legtöbbet enni a csalánból és a kiegyensúlyozott, kevésbé fertőzött, vagy erősebb ellenálló képességgel rendelkezők hát ezért nem mutattak különösebb érdeklődést.
Mondhatjuk, hogy persze, hát a kecske mindent megeszik és ne akarjak mindenre magyarázatot a kecskék viselkedése kapcsán.
Mégis úgy érzem, ha kicsit megpróbáljuk megérteni a miérteket, ha valóban a kecskére figyelünk, akkor talán kevesebb hibával és sokkal gazdaságosabban tudjuk nevelni őket.
A csalán frissen, kaszálva, szénaként is kiváló takarmány, ráadásul még akkor is újra sarjad, amikor minden más már kiég a legelőn. És merészel ingyen létezni.
Tehenek esetében tejtermelés fokozására is használják (ilyen fehérje mellett nem csoda), arra nem volt alkalmam, hogy ezt felmérjem, mert korábban nem volt annyi csalán a kicsi területemen, hogy kiszolgáljon hosszabb időn át 100-150 kecskét, itt pedig a gidák mellé csak keveseket fejek ahhoz hogy megfigyeljem hatását korrekt módon. De az is igaz, hogy itt tényleg csak igény szerint és csak annyian és csak azok fogyasztják a legelőn, akiknek szükségük van rá.
Téli gyógynövénykeverékeim egyik alap összetevője, nem emlékszem kihagytam e valamelyik évben is. Decemberben adom 3 héten át. Hogy miért pont akkor? Mert a február-március volt eddig jellemzően az ellési időszakunk és hiába kínáltam a vemhesség későbbi szakaszában, az én kecskéim köszönték, már nem tartottak igényt rá. Amint fentebb említettem a friss első hajtásokat sem legelték soha tavasszal. Az okát csak ők tudják, velem nem beszélték még meg eddig soha. 😀
Örömmel veszem, ha fentiektől eltérő tapasztalataidat, észrevételedet megosztod velünk a K.E.Cs.K.E.love Facebook csoportban, vagy itt a hozzászólásokban.
