Téli Gida-váró eszköztár

Téli Gida-váró eszköztár-mire lesz szükséged?

Kezdő, de nagyon lelkes kecsketartók az év ezen szakaszában, gyakran keresnek meg azzal, segítsek, mi legyen otthon mire érkeznek a gidák.

Elég kiábrándító lehet a válaszom (főleg, ha egy hidegebb elletős estén vagyok túl), amikor azt mondom: legfőképpen a kecske. 🙂

Ha mi is otthon vagyunk az már megint egy plusz hozzáadott érték. De nem kell kétségbeesni, ha el kell menni dolgozni, vagy a boltba, a kecske sem lesz ezért kikészülve, sőt, néha nem is bánja, ha nem remegsz ott mellette. Csak a fejedben lesz világvége hangulat emiatt. Legfőbb eszköztárunk a kezünk, az odafigyelésünk és végtelen szeretetünk.

Ha tudod mikorra várhatod az ellést, már sokkal nagyobb előnyöd van, de sok esetben, erre csak tipp van és a vak szerencse. Semmi baj, tanulunk belőle, legközelebb ezerrel esküszünk, hogy az összes ugrást precízen vezetjük és még azt is amit nem tudunk, felírjuk. Hát hogyne. Majd a filmekben. Esetleg. Mindig lesz meglepetés, téves riasztás, túlhordott, vagy éppen hamarabb érkező gida. Mert kecske. Szokd meg. 

De az nagyon nem baj, ha van még pár eszköz a varázsdobozunkban, ha komolyra fordulnának a dolgok. Szerencsére a kecske az esetek nagy részében elboldogul nélkülünk is, ha megfelelő takarmányozásban és tartásban részesült a VEMHESSÉG ELŐTT és a vemhesség ideje ALATT.

A varázsdoboz mégis jó ha tartalmazza a következőket:

• Szőlőcukor: Nem kell berendelni egy mázsát, bőven elég lesz egy-egy evőkanálra való akkor amikor egy elhúzódó ellés kimeríti az anyát (és neked is jól jön, ha azon kapod magad, hogy elfelejtettél enni a nagy izgalomban)
• Oxitocin injekció (ha van állatorvos, aki bármikor rendelkezésre áll, akkor talán kimaradhat a dobozból): Nem használjuk, kizárólag akkor amikor minden gida kint! Az Oxitocin nem játék, használata nem fájdalommentes- a közhiedelemmel ellentétben nagyon is kellemetlen a hatása az anyának-  és különösen káros lehet nem megfelelő időpontban használva! Csak ésszel!
• Bármilyen gyorsan bevethető kálcium és magnézium tartalmú injekció 
• Cumi/cumisüveg: nagyon aprócska lyukkal dobd a dobozba, ne akkor kelljen szerencsétlenkedni kilyukasztani, amikor már használni szeretnénk. A lyuk olyan nagy legyen rajta, mint egy átlagos kecske mami bimbóján lévő. Ha ezt nem tudod mekkora, akkor egy felforrósított  18 és 22G közötti méretű injekciós tűvel lyukaszd ki két ponton, az elég lesz a kezdésnek. A cumi ezerféle lehet, jó ha te is tartasz 2 félét, mert nem minden cumit fogadnak el a kicsik. Én a patikában kapható, palackra húzhatót használom, mert azt még egyik sem utasította el. 
• Szelén+E vitamin készítmény: nem fontos az injekció, bőven megteszi a szájon át adható változat is, de kétségtelen, hogy az injekció pontosabb és gyorsabb eredményt hoz, ha hiánytüneteket tapasztalunk a gidán.
• Használt, de alaposan kimosott, fertőtlenített pamut ruhadarabak:póló, ágyneműhuzat, vagy törölköző. Én személy szerint a pamut pulóvereket is  nekik selejtezem, mert az ikreket egybe tudom “csomagolni” ha szükséges
• mérleg: erre tökéletesen jó egy kisebb bőröndmérleg is, könnyen mozdítható, a pólóba bújtatva hamar mérhető is az gida, de ha van hozzá egy kis heveder (akár egy egyszerű pánt, vagy vastag öv) is bőven elég arra a pár másodperc mérésre. A mérés sok esetben fontos ( életmentő, vagy életfeltételt segítő gyógyhatású készítmény, gyógyszer adagnál, későbbi gyarapodás ellenőrzése, megfelelő mennyiségű tejet elfogyasztotta e stb) 
• méhtabletta: jó ha van. EZ egy antibiotikumot tartalmazó gyógyszer, amit közvetlenül a méhbe helyezve segít az esetleges káros baktériumok szaporodását megfékezni. Nem használjuk normál ellésnél, de különösen akkor, amikor a magzat elhalt, a placenta visszamaradt, bűzös váladék távozik, MIUTÁN kint van minden gida és placenta ami levált. 
• füzet, vagy telefonban jegyzet, a születés dátumáról, születési súlyról, elvégzett egészséget segítő beavatkozásokról. Ha nincs türelmed vagy erőd legalább fotózd le a gidát az anyával, hogy tudd később visszanézni, mikor született. 
• köldök fertőtlenítésre Betadine: Ezt azért írom, mert van olyan gazdatársunk, aki enélkül nem megy neki az elletéseknek. Én meg a másik véglet vagyok, néha azt sem tudom hol van, nem hogy használnám. Akkor van rá szükség, ha valamiért az udvaron, porban, vagy koszos helyen jön az anyának az ihlet és a köldök nagyon piszkos lett, vagy ha az anya sajnos nem élte meg a gida tisztogatását és tisztán akarom tudni a kicsit. Egyszóval nem használtam el a 11 év alatt erre a célra 1 dl-nél többet. 
• aggódós kecsketartóknak egy kis kontyalávaló és/vagy csoki: Nekem erre külön szekrényem van, a varázsdobozt kinőttem. 🙂

 

A gidák érkezése számomra még mindig izgalommal és várakozással teli időszak. Bár nem lenne kötelező, ezekben a hetekben naponta és éjjel is a szokásosnál is többször kimegyek, ellenőrzöm a létszámot, nem e gyarapodtunk, vagy nem e kell valamelyik anyának a segítségem. Ilyenkor igyekszem a legkisebb zajjal tenni a dolgom, van, hogy azt sem veszik észre, hogy ott jártam, alszanak a kismamák teljesen szétcsúszva, hangosan horkolva. 🙂

Etetéskor ellenőrzöm a pérákat, akinek közeleg az idő, extra simogatást és egy kis nasit (almaszeletek, répadarabok, keksz) csempészek oda, a kedvenc zenéiket kapcsolom halkan  a telefonomon, hogy  a végtelennek tűnő, unatkozós napokat egy kicsit megszínesítsem. Ez persze nem kötelező és a kecske enélkül is tökéletesen meg tud elleni, inkább csak nekem fontos, hogy érezzék: vagyok nekik.

 A téli gidavárás egy fokkal nehezítettebb feladat, mint a tavaszi vagy nyári. Ha a külső hőmérséklet jelentősen leesik 0 fok alá akkor gondoskodnunk kell,- az alap tartás és higiéniai feltételeken túl- vastagabb almozásról. A fedett, huzatmentes hely és a folyamatosan szárazon tartott, vastagon szalmázott alom különösen fagyos időkben meglehetősen megnöveli a túlélési esélyeket. Ha mélyalmos tartás mellett döntöttünk korábban, akkor az interneten olvasható agymosás miatt ne akarjuk fertőtlenítés címen éppen a tél közepén kitakarítani az istállót, a szalma alá szórt mészhidrát és zeolit bőven jó és a kecskék meghálálják, ha a padlófűtést pont nem -10 fokban akarod kiszedni alóluk. Jobb, ha nem csak kötelező etetés, itatás idején látogatjuk az istállót az ellések idején. Amennyiben a gyakoribb járkálás fizikailag nem kivitelezhető (főállás, más helyen van a lakóhely és az állattartás stb), jó szolgálatot tehet egy viszonylag olcsón beszerezhető webkamera , amit a nap és este bármely időpontjában megtekinthetünk anélkül, hogy jelen kellene legyünk. Számos kolléga sikerrel használja. Bár a gyors beavatkozást nem helyettesíti, de arra mindenképpen jó, hogy az elléshez készülő anyát észrevegyük és a gidához időben odaérjünk vagy megkérjünk erre valakit, ha azt a körülmények megkövetelik.

Amire szükség lehet még nagyon hideg időben:

• Hajszárító 
• Vizes palack (1,5 és  0,5l-es PET Palack a legjobb)
• MelegvÍz+nylonzsák
• Infralámpa

 

Ha a gida világra érkezik mihamarabb szükséges, hogy megszáradjon a teljes testfelületén. Beleértve a füleit, a farkat, és a patákat is, mert könnyen lehet, hogy pont ezek a testrészek fagynak meg. Farok és fül nélkül tud élni a kecske, de lábak nélkül nem. Ezért a szárítást mindig a lábakkal kezdjük és onnan haladunk felfele. Ezt végezhetjük tiszta szalmával is, de gyorsabb és hatékonyabb ha a varázsdobozból előkotrod az odakészített pamut “ rongyot”. Amint megszáradt és lábra állt a második legfontosabb dolog, hogy egyen. Addig nem hagyom el az istállót, amíg ezt a kettőt biztosan nem láttam, legyen az időjárás bármilyen. Amennyiben az anya lassabban tisztogatja a gidát, mint a külső hőmérséklet indokolná vagy láthatóan a gida gyengül, a fejét nem tartja, nem élénk, nem próbálkozik felállni, igyekezzünk a szárazra törléssel javítani annak esélyét, hogy erőre kap. Ha ez nem segít, vagy jóval később érkeztünk az ellést követően, mint kellett volna, a gidát meleg, huzatmentes helyre kell vinni és- a testhőmérsékletét ellenőrzve- a szárazra törlést valamint szárítást elvégezve a testhőt megfelelő tartományba kell hozni. Ha a gida szája hidegebb, mint a kezed, lázmérő nélkül is biztos lehetsz benne, hogy éppen kihűlni készül.  Ameddig a 38,5-39,5 C fok közötti testhőmérsékletet nem érte el (tehát melegebb mint a kezed), felesleges etetni, mert nem lesz képes a megfelelő emésztésre (rendszerint enni sem képes, de ez nem jelenti azt, hogy életképtelen!!!). A túlzott energiaveszteség miatt egy csipet szőlőcukrot a szájpadlására kenve kicsit segíthetjük ezzel együtt ellenőrizhetjük is hogy nincs e nyitott szájpadlása. Ha az van, akkor ne segítsük életre, engedjük el. 

 A keringést és a melegedést tovább segíthetjük ha egy pici cayenne chilli-t kenünk a felső ínyre.  

A keringés fokozására és a melegedés segítésére számtalan lehetőségünk van ezen felül még.

Van aki a hajszárítóra esküszik, neki az vált be. Én a saját hajamhoz sem igazán használok hajszárítót mert nem bírom a hangját, ezért nálunk más eszközök kellettek. Nylon zacskót félig feltöltök nagyon meleg majdnem forró vízzel és a gidára teszem, majd a testén fel alá mozgatom, miközben a víz ide-oda “befolyik” a testhajlataiba, de a testén is melegen tartja, eközben pedig szorosan magamhoz ölelem. Ha másik gida is vár, akkor melegvízzel töltött PET palackokra ágyneműhuzatot  dobok és arra fektetem egy dobozba vagy ládába és egy fél literes palack melegvíz társaságában takargatom. Ha a gida pici ( és nem vár kint még további 6)  akkor egy vödörbe meleg (45 fokos ) vizet engedek és a gidát egy kukás zsákba ( bármilyen szatyor is megteszi, a lényeg, hogy ne szakítsa ki a gida ha rúgni kezd és ne legyen annyira merev anyagból, hogy ne lehessen a testére simítani) rakom úgy, hogy a feje kint legyen és az egész testét zacskóstól a vödör vízbe helyezem. Így nem lesz vizes, de a teljes teste egyenletesen és folyamatosan melegben van. Nem mondom hogy nem fárad el a kezem a végére, mert megesik hogy 20-40 percig is eltart mire stabil lesz (ilyenkor persze a vizet folyamatosan melegre kell cserélgetni) és elkezd kapálózni ha már kezd kicsit jobban lenni, de megéri, mert nagyon ritkán esik vissza- ezt a módszert alkalmazva- a testhő és a gida közérzete percről percre javul aztán. A vödör helyett használható kád, kézmosókagyló, lavor stb. A lényeg, hogy ne hűljön hamar a víz, mert csak kínlódás folyton cserélgetni és nyakig elfedje a kecskegyereket.

 

Amikor sikerül a megfelelő hőmérsékletet elérni, akkor 39 fokos előtejjel (kolosztrum) vagy kolosztrumpótlóval meg lehet kezdeni a táplálását, de az is megeshet, hogy annyira erőre kap, hogy akár vissza lehet vinni az anyához míg eszik. Ez utóbbi egyébként további előnyökkel jár: A gida közvetlenül a legmegfelelőbb hőmérsékletű, kifejezetten személyre szabottan neki készült és legtisztább tejet kapja, az anya pedig nem stresszel feleslegesen azon, hogy elraboltad a kicsijét.  Ha azt látom, hogy stabil, nem hűl újra vissza (ilyenkor lehet gyakorolni az 5 perces állva alvás művészetét a karámfába kapaszkodva) akkor kint hagyom a mamival , ha nem látom, hogy élénk lenne, elfekszik, lebillen a feje, akkor ellenőrzöm a testhőt és ha 38 alá esik, megyünk vissza melegedni megint. A folyamat van, hogy eltart 2-4 órát, de volt már olyan esetem, amikor 43 órán át minden egyes kinti és benti etetés után is hűlni kezdett a gida, mire eljutottunk odáig, hogy véglegesen stabil lett.  Ma már 6 éves és köszöni,  13 egészséges gida szerető édesanyja és több ezer liter tejjel hálálkodik napjainkban is. 🙂  Ezt csak azért írtam, hogy eloszlassam azon sztereotípiákat, miszerint az így “ felsegített” gidák már sosem lesznek elég jók. De igen, lesznek, csak kicsit döcögős az indulás. A környezeti hatás, a nem megfelelő előkészítés, a rossz időzítés nem genetikai probléma se nem gyógyíthatatlan betegség.

A megszületett, egészséges, életerős gidák, akik megfelelő mennyiségű előtejet tudtak magukhoz venni és az anyjuk odaadóan ellátja őket, ritkán igényelnek egyéb melegítő helyet. Mégis, van aki azt mondja, ő akkor nyugszik meg, ha melegedő kis fa dobozokat helyez ki, ahova a gidák összebújhatnak, vagy van aki infralámpát használ.

 

A melegedő dobozok (vagy hordók) jók, de sajnos több esetben előfordult, hogy a gidák megnyomták egymást a sarkokban, vagy a nem megfelelő rögzítés miatt a kisebbekre ráborult.

Ezért nagyobb anyalétszámos helyeken nem tartom fontosnak, már csak azért sem, mert a gidák olyan sokan vannak és bújnak össze, hogy egymást melegítve van hogy már lihegnek, mintha kánikula lenne.

Az infralámpák használatát pedig egyáltalán nem szeretem. A kecske (gida is) kíváncsi állat és lássuk be, igencsak bajba tud keveredni. Az infra pont az az eszköz, ami bármikor bármit képes meggyújtani, hát még egy jó kis vastag szalma almot. Csak akkor használnám kecskék közelében, ha ott is vagyok, vagy magasabbra rakom, akkor meg a hatékonysága megkérdőjelezhető. A gidának ha rendben van a testhő szabályozása, nem éhezik ( értsd: anyának van megfelelő minőségű és mennyiségű teje)  és meleg, huzatmentes helyen lehet, a -20 fok sem okozhat különösebb gondot.  

Mindenképpen szót érdemelnek az anyák is. Télen, azon felül, hogy elleniük és maradék erejükből tejet kell termeljenek, nekik is komoly hőstresszt okozhat a hideg. Ezért lehet nehezebben ellenek, hamarabb fogy az energia, türelmetlenebbek, vagy bágyadtabbak. Fokozottabban figyelnünk kell arra, hogy a tőgy szintén száraz legyen az ellés után (volt már fagyási sérüléses tőgy nálunk, nem szép), az anya közérzete rendben legyen és ne feledjük megkínálni legalább az ellés után kellemesen meleg tiszta vízzel és neki megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal, amihez könnyedén, a többi kecske akadályoztatása nélkül hozzáférhet. Ha ellető boxot használunk ez nem gond, de ha erre nincs lehetőségünk, a gidáról való gondoskodás közben figyeljük:

• eszik, iszik az anya
• távozott e belőle placenta, magzatburok darabok, nincs e több gida bent
• nem e fáradt, melankólikus, lázas, gyenge
• kitőgyelt e rendesen, tőgye nem kőkemény,  az előteje megfelelő e (nem gyulladt, nem véres, nem túrós)

Amennyiben bármilyen rendellenességet tapasztalsz, inkább kérdezd meg az állatorvost háromszor, mint egyszer sem, mit tegyél. Ha nincs olyan állatorvos a közeledben, akihez bizalommal fordulhatnál, akkor próbálj meg olyan kecsketartót levadászni, aki kellő tapasztalattal bír és szívesen meg is osztja azt. Nem lesz nehéz, a kecskések fura népek, de a kecske nekik is szent állat. Akár állatorvost, akár kecsketartó kollégát hívsz, legyél felkészült, adj meg pontos, részletes információt, hogy pontos, részletes segítséget kaphass viszont. Ne várj, ne halogasd. Magától nem jön helyre.

 

A fentiek szélsőségek, a legtöbb esetben, ha rendben van az anyaállat és tisztességes tartásban részesül, nem kell rémeket látni még télen sem. Hiszem, hogy a gida akkor és csak akkor jön, amikor az az anyának a legjobb.

Ha korán érkezik, vagy kicsit késve, netán mínusz 20-ban vagy plusz 40 fokban, 100, 140 vagy 158 napra, annak valamiért úgy kellett történjen, még ha választ a miértre azonnal nem, netán soha sem kapunk.

 Nekünk, gazdaként az a feladatunk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a gida és az anya a lehető legjobbat kaphassa az ellés idején is. Ekkor várhatunk mi is jó termelést és örömteli állattartást. 

Az ellések körüli teendő meglehet TÜRELMET, FIGYELMET és nem kevésbé ÁLLÓKÉPESSÉGET igénylő feladat, főleg, ha egyszerre több gida is potyog egy-egy hideg éjjelen. Kevesebbet tudsz aludni és a kecskék is. Felborul az addigi kis megszokott világ, a gidák tudnak nagyon édesek lenni de végtelenül rosszcsontok is. Van, hogy ezt már a születésük pillanatától képesek hozni 5 perces váltóban. És van, hogy csak a testük érkezik, de a lelkük inkább majd másik testet választ.  Ezért nagyon fontos, hogy tudatosítsd, nem mindig nyerjük meg a csatát. Van, hogy a legjobb tudást és odaadást bevetve sem sikerül a gidát életben tartani, vagy az anyától kell búcsúzni. Bár nagyon nehéz ilyenkor nem önostorozni magunkat, de tovább kell lépni és az élőkre koncentrálni. 

Ha kérdésed van, vagy véleményed, esetleg megosztanád tapasztalatod, örömmel fogadom. A hozzászólásoknál várom szeretettel.