Kecske fejése fejőgéppel vagy kézzel?
Életem nagy kecsketartás kezdő szettjében,- amikor a kellék hozzá még 3 kecske, abból egy fejős – nem volt túl nagy jelentősége, milyen fejőgépet válasszak…
Azt hiszem a fejőgép akkor fordul meg először az ember fejében, amikor a keze kezdi feladni a harcot a megnövekedett létszám és tejmennyiség miatt. Akkor amikor már háromszor zsibbad le a kezed és nem tudod, hogy sírj, hogy ne idegesítsd vele a kecskét, már hogy a viharba ne éreznéd a kísértést egy kicsit könnyebb megoldásra.
Valahogy így voltam vele én is. Egy olasz gépet pont akkoriban hozott az egyik forgalmazó a Farmer Expora, így a kiállítás végén meg lehetett vásárolni. Sikerült a kezdők szerencséjével választani, évekig semmi baj nem volt vele, akkor sem, amikor már 100 felett volt a fejős kecskék száma.
Pedig tényleg semmi tudatosság nem volt a választásban, igazából még az ára sem érdekelt, csak legyen vége a szenvedésnek.
Amit tudtam, hogy ahonnan a kecskéink voltak, ott szelepes kehellyel (Interpulse) fejtek és olyat akartam én is. Egyéb elvárás nem volt.
Azóta már megjelentek szebbnél szebb, 2-4 kecske egyszerre történő fejésére alkalmas gépek, amik dupla sajtárosak, vannak már utángyártott vagy koppintott kelyhek és igazából a választék a csillagos ég.
Nem is szeretnék a technikai részébe belemenni, mert a szénlapátos, olajos és akármilyen gépek jelentősége ugyan fontos, de nem a legfontosabb.
Az első amit inkább említenék, az egy jó szervíz vagy fejőgép szerelő. Ha az állatorvost nem, a fejőgép szerelőt nem baj ha bármikor el tudod érni. Persze ha 10-20 kecskével tervezel, nem nagy ügy, ha nincs pár napig fejőgép, de 50 felett már a 2-3 nap is tud egy kellemes gyulladást okozni a kezedben, főleg, ha a kecskéid jól tejelnek, de kézi fejésre nem annyira alkalmas a tőgy, vagy éppen nem is nagyon vannak hozzászokva és kifejezetten élvezi pár angyal természet, ha rá tud rúgni a kezedre vagy a kancsóra. Ha ez nem is áll fenn, lelassul a munka, lassabban tudod lefejni, bevinni a tejet és később indul a hűtés is, ami nagyobb tejmennyiségnél eleve nehezebb mutatvány. Nekem nem sikerült sokáig találni helyben szerelőt, így időval megtanultam szétszedni amit csak lehet, kicserélni amit női kézzel ki lehet, de az árammal működő részt már nem vállaltam. Márpedig a fejőgép szeret pont olyanban meghibásodni, amihez az ember lánya sík hülye… ünnepnapon.. esti fejésnél. Mert miért is ne? Éppen ezért a fejőgép szerelő szent ember és telefonszámát a Biblia első oldalára kell felvésni, ha van.
A kézi fejés mellett szól az, hogy nem kell elmosogatni a gépet. De el kell helyette a kancsót, a vödröt, vagy éppen amibe fejsz és szűrsz. De a sajtáros fejőgép ellen szól, hogy a sajtárat és a fogóját nem 160 centi alatti nőknek találták ki. Én úgy járkátam vele, mint egy heresérves kandisznó, de ha éjjelre sikerült befejezni a fejést és örültem ha lépni tudok, megesett hogy el is rántott, ha túl lendítettem a lábam közt libegtetve és borult ki az egész a francba. Ezért jobb 15 literenként bevinni hűteni (vagy odarakni melegíteni gyártáshoz).
. Azon felül hogy a kezed nem bírja, van egy másik ok is, amiért a fejőgép mellett érdemes dönteni. Az pedig a tőgyforma és a bimbó mérete. Gyakran hallom, olvasom különböző helyeken, hogy milyen jól sikerült nagy répatőgyű kecskékre szelektálni és nem kell fejőgép.
Nos, nálam van kb. 1300 litert egy laktációban leadó kecske de nem szelektáltam csak azért mert a bimbó méret nem kézre, hanem gépre termett (egyébként jó baktól szuper tőgy formájú lányai is születnek).
A sajtáros fejőgépnél a szelepes kelyhen kívül megemlíteném az anyagot. A pulzátor cső nem baj ha fekete, igaz ronda szegény, de egye fene. A sajtár, a fejőgumi, a kehely és a tejcső legyen lehetőség szerint áttetsző vagy átlátszó.
A sajtár, ha a rozsdamentes változat ( marhára nem az, max a belseje a legtöbbnek, de most ezt hagyjuk is), nehezen látod meg hol tart a tej. Ha túlfejsz, felkapja a tejet a motor és az nagy szívás. Egyrészt mire kitakarítod inkább szülnél még két gyereket állva, másrészt pedig ha nem tudod maradéktalanul kitakarítani a nyisz-nyasz réseket, vákuumtartályt ( ha van rajta), állványt, garantáltan olyan rohadt büdös lesz a délutáni/ másnap fejésre, hogy kezdheted elölről a takarítást, mert megmaradni nem lehet mellette, nem hogy fejni vele.
Tehát ha látod mennyi van a sajtárban, nem lesz nagy esélye, hogy túlfejsz és ha nőből vagy nem a 30 literrel nyargalsz be mert tele van, hanem könnyen észreveszed, ha 15 liternél tart, ami még egy elfogadható mennyiség a lábad közt lóbálva bevinni a konyháig.
Kehely: Ha átlátszó észreveszed ha valami gebasz van a tejjel/tőggyel. Bár előfejést ha végzel akkor erre kicsi az esély, de nálam fordult már elő, hogy az előfejésben nem, rá fél percre vörös tej jött, mert megpattant egy ér. Ilyenkor meg tudod állítani a fejést, sajtárból likvidálni a ratyi tejet, átmosatni a gépet és csöveket és külön fejni a rossz tőgyet, a tisztára mosott fejőgéppel pedig folytatni a többiek fejését.
Az átlátszó tejcső pedig azért praktikus, mert mosatáskor figyelemmel tudod kísérni alapos volt e a forróvíz -lúgos víz- savas víz, van e, maradt e valami benne, ami nem odavaló. Persze időközönként szét kell szedni darabjaira a gépet, de használat után minden esetben el kell végezni a mosást és jó ha látszik, hogy megfelelő/elegendő volt e.
Összefoglalva, a fém kehely, a fém sajtár nagyon jól néz ki, de az átlátszó sem csúnya, cserébe praktikusabb.
A pulzátorról pár szót:
A pulzátor ma már a többi alkatrészhez képest olcsón beszerezhető. Érdemes tartani egy tartalékot, mert nagyon érzékeny a kis membrán a porra, amiből lássuk be, akad mindenhol. A legtöbbhöz van javítókészlet, de nem az igazi. Meg lehet azt is venni, ki lehet próbálni, de nekem még nem sikerült olyat kifogni, ami bírta volna pár napnál tovább (persze itt is sokat számít az üzemidő)
Semmiképpen nem javaslom viszont olyan fejőgépnek nevezett (valóságban köszönőviszonyban sincs vele) gépezet használatát, amin nincs pulzátor és a tőgyet, bimbót nem védi kehelygumi. Bár olcsó és kis létszámhoz könnyű megoldásnak tűnik, a kecskének (és semmilyen állatnak) nem ajánlatos. Persze ezt most leírom és a csábító ára miatt még mindig sokan szaladnak a fecskendő-befőttesüveg horrorba, de gondoltam elmondom, hogy a tőgybetegséget sikerül vele hamar a legmagasabb kockázatra emelni, a kecskének nem kellemes és a ki- bekapcsolgatással nem feltétlen energia és időtakarékos. A kézkímélést is vitatnám, mert az elő és utófejés lehet sokkal több idő és mennyiség, mivel a kecske ösztönösen “rátart a tejre” amikor számára nem komfortos a fejés kivitelezése. (megjegyzés: láttam már kézzel is olyan fejést, ahol a kollégának azt mondtam, inkább a saját hancurlécen gyakoroljon tovább, hátha az bírja, mert a kecske nem igazán nyitott a cibálós kézmozdulatokra🙄)
A használt gépekről:
Ha használtan szeretnél vásárolni gépet, mert anyagilag jobban megéri, arra különösen legyen figyelmed, hogy a tejjel érintkező részekre ne sajnáld a pénzt. Nem feltétlenül az eladó hibájából, de lehet a kehelygumiban, a csövekben olyan apró, talán szemmel nem is látható repedés, ami már kimoshatatlan (főleg ha eladást megelőzően nem volt alaposan szétszedve, elmosva és sokat porosodott a polcon) és a legnagyobb igyekezeted ellenére is emeli a tej fertőzésének veszélyét, rövidíti a az eltarthatóságot és úgy egyáltalán, nem higiénikus egy másik nyájtól hozott szettet a sajáton használni no. A fejőgépen egyébként is érdemes cserélni a csöveket, kehelygumikat a gyártó ajánlásának megfelelő időközönként. Szándékosan nem írok időt, mert nem mindegy hogy 20-30 vagy 100-200 kecskét fejsz vele egy szezonban és egyáltalán, hogy az a szezon 100 vagy 300 napig tartott.
Melyik a jobb?
Nincs értelme összehasonlítani. A kézi fejés lehet meghittebbnek tűnő kapcsolatot feltételez, de nem kaptam kevesebb puszit a kézzel nevelt kecskéimtől a fejőállásra fel- és lemenet, csak mert aztán a hátsójánál nem kézzel hanem kehellyel babráltam. Ugyanez fordítva is igaz: a legvadabb kecském akkor sem fog puszit osztogatni, ha naponta kétszer fényesre simogatom a tőgyét. A tej tisztasága sem lesz jobb vagy rosszabb egyik vagy másik módszerrel. Ha a gazda (vagy fejést végző személy) igényes és betartja az alapvető higiéniai szabályokat, mint kézmosás, tőgy tisztán tartása, ha nem mossa bele a kezét a tejbe fejés közben, tisztességesen elmossa az eszközöket, az égvilágon semmilyen jelentőséggel nem bír, hogy kézzel vagy géppel történik a fejés ebből a szempontból. A kézi fejést szokták kicsit az autentikus, legelős, falusi, nécsörbioüberszuper életérzéssel összemosni. A magam véleménye az, hogy a géppel fejt kecskéim pontosan úgy mekegtek és tejeltek mint most, mikor kézzel fejek és a tej íze is csak azért más, mert már nem az istállóban, hanem a legelőn szedik össze a tejrevalót.
Mindkét módszer kulcsa szimplán a rendszeresség, a következetesség, a szakszerűség.
