Chlamydophila abortus vagy leánykori nevén Chlamydia psittaci….és ami a tankönyvekből kimaradt.

Chlamydophila abortus vagy leánykori nevén Chlamydia psittaci….és ami a tankönyvekből kimaradt.

 

Most decemberben lesz 10 éve- úgy tűnik ez az év a kerekszámú évfordulók éve-, hogy kecsketartó életemben először történt: koraellett egy anyakecském. Az aggodalom, a féltés, nőként az együttérzés mindent felforgató érzésén túl az volt a legfontosabb számomra, hogy biztonságban tudjam az anyát, aki kitőgyelve, fáradtan, ronda löttyöt ürítve állt előttem és én bőgve, ő egykedvűen nézegette a gidát…de nem nyalta, nem akarta életre szeretni… Egy igen érzékeny és lelkis, odaadó anya volt, korábbi 2 ellése szépen zajlott, a gidáiért tűzbe ment, most mégis azt láttam, hogy engem hív, bújik, puszilgat, a gidától elfordul. A gida 

• még éretlen, –
• szőre alig volt, 
• köldöke megvastagodott,
• az emberi magzatmázra emlékeztető fehéres “valami” fedte testét 
• …és most már tudom: a hosszan tartó, holtan bent töltött idő miatt kicsi teste ödémás volt. A placentán a méhpogácsák csúnyák, vörhenyesek-fakó rózsaszínek és….és nagyon büdösnek éreztem mindent, messziről érezhető büdös volt….
• A placenta nehezen, órákon át távozott, az anya tőgye pedig egyre csak telt fel, mintha a fél napon át tartó összehúzódásoktól meggyötört teste nem akarna tudomást venni arról, hogy 1 hónappal korábban érkezett el az ellés. A  hormonok átvették az irányítást. 

A magzatot nem ( akkor még nem volt elég kérges a szívem), de a placentát összecsomagoltam és azonnal laborba küldtük az állatorvosunkkal, derítsék ki mi okozhatta. Sajnos a vizsgálat semmi eredményt nem hozott ( szó szerint semmit), de felhívták a figyelmem arra, hogy ha ismét hasonló eset lenne, akkor ne csak a placentát hanem a magzatot/magzatokat is küldjem, mert abból- a magzat májából kimutatható a Chlamydia- már lehet dolgozni. Emlékszem, milyen szomorúságot és kicsi haragot is éreztem amikor ezt a szót mondták: “legközelebb”. “Hogy képzelik, ne legyen, nem lesz, nem akarom hogy legyen!” És igen, átbőgtem az éjszakát. Sirattam a gidát, az anyát, aki sírt utánam, hogy legyek a gidája, hogy öleljem, hogy fejjem, hogy hasznos legyen teste, ha már kicsinyének nem lehet, legyen nekem. Azt hiszem, attól a naptól számolhatom azt, amikor megláttam egy egészen másféle Istent, mint amit addig ismertem. A bennük lévő Isten tükröt tart nekem, enged hinni, hogy van egy csodálatos világ, amit velük és csak velük megélhetek. 

Na de a Sors sosem szokta figyelembe venni, hogy ugyan nekem mi esik rosszul és mikor. Gondolta, ha szar akkor legyen már nyakig, vagy inkább agyig. 

Nem kellett sokat várni a következő koraellésre, rá azt hiszem talán 10 napra érkezett a következő. Nehezen jöttek a gidák, be kellett nyúlnom az anyába és igazgatnom rajtuk. Januárra vártam az ellést, tehát 4,5 hónapos vehem lehetett. Az egyik még párszor lélegzetet vett, kicsi szeme, csak úgy mint a testvérénél csukva volt, majd a lélegzet lassan csak elsimult… Ünnep előtt voltunk, de csomagoltam és küldtem. Ezúttal a magzatokat is. 

Sajnos eredményt csak január első hetére kaptunk: Chlamydia psittaci. Doktornő csóválta a fejét, főleg, hogy addigra még 2 koraellés volt. Ennyit mondott: “ Éva kösse fel a bugyit, most megtanul belefagyni a kecskébe!” Fogalmam sem volt mire céloz, de aztán rájöttem…

Az elkövetkező hetekben összesen 43 anya koraellett és nem volt az a fasza meleg ahhoz, hogy atlétában vagy pólóban könyékig túrtam a keresztbe fordult holt, olykor hármas iker, összegabalyodott magzatokért. 10-ből 1esetben volt hogy az anya a gidákhoz fordult, és tisztogatni kezdte őket, ezek jellemzően a koraellés korábbi, inkább 3,5 hónapos eseteiben volt, előrehaladott 4,5 hónapos vemheknél nem nagyon fordult elő.

Amikor az eredmény megérkezett, UH vizsgálatot kértem az összes anyára. Ki vemhes, ki nem és mennyi szív dobog odabent. Ezen információk nagyon jól jöttek, hogy tudjam, mire számíthatok.

Másrészt pedig a az ugrások idején a tavasszal hozzánk került tenyészbak nagyon különösen viselkedett. Ugráskor lelankadt a cerka, de közben kifejezett fájdalmat érzett, lenyúzta foggal szó szerint 2 anya farkát is. Becsületére legyen mondva akart ő ugrani, de már a pénisz elővétele fájdalommal járt számára. Közben egyre csak fogyott, csipásodott. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán sikerült termékenyítenie. A növendék bakjaim szépen fejlődtek, a másik tenyészbakomnak semmi baja nem volt. 

Az ultrahangvizsgálatoknál jött a Sors kegyelemdöfése: minden második, a “fura bak” által ugrott anya üres. Akik nem voltak üresek, azokból addigra 4 koraellett. Hát…nem volt természetes a mosolyom. 

A laboreredmény érkezésének napján értesítettem az addig tőlem bakot vásárlókat, hogy milyen eredményt kaptunk és bár az anyákkal nem érintkeztek a növendékek, legyenek kedvesek a karantént tartani és a szükséges gyógykezelést megkezdeni. A bak vevők jelentős része nagyon kedves és együttműködő volt, sőt, volt aki – korábbi tapasztalatát megosztva velem- segített ahogyan csak tudott, míg akadtak olyanok is akik a Facebookon nem hagyták ki hogy ne hurcoljanak meg. Az egyik azóta egy rom alkoholista a másik meg kupecből növénytermesztővé hízott, elmondása szerint beteg gazduram.  Isten,- főleg a kecskékben lakó- nem ver bottal. Inkább beszakítja ami beszakítható… A banya meg a kecskék természetén erősödött türelmes ember, aki kivárja az ilyesmi történéseket.🙂 

Tehát visszatérve az UH eredményekre. Az egyik fontos lépés volt, hogy felkészültem, kiben mennyi gida van, így nem maradt bent magzat véletlen sem, az üresen maradó, de még ivarzó anyákat pedig egy nem eladott növendékemmel segítettem ki. A másik tenyészbakom egyrészt megtette addigra amit a haza megkövetelt, másrészt pedig nem akartam hogy a fajták keveredjenek, mert akkoriban még törzstenyésztők voltunk ( de mi a francnak a jó ég sem tudja).

A beteg bak állapota nem javult, inkább stagnált. Normál úton nem lehetett tőle spermát venni, mert már ugrani sem akart, nem tudtam rávenni, hogy bárhogyan is elővegye a péniszt, így elektroejakulátorral próbáltunk spermát gyűjteni tőle, hogy megvizsgáltassuk, van e egyáltalán életképes spermája és ezzel egyidőben genetikai vizsgálatot kértem, hogy a csökkent nemzőképesség hátterében nem e a sutasággal járó genetikai gond áll. A spermái rendben voltak, genetikai probléma sem volt. Az elektroejakulátor használatakor összeesett, majd komolyan azt hittem, hogy többé nem is áll fel. Magasra szökött a láza ( 41 fok felett), még csipásabb lett, heréi zsugordtak. Szerintem csak a lázcsillapító tartotta életben és aztán amikor elegendő információhoz jutottam, a masszív oxitetraciklin kúra volt az, ami kisimította az állat útját az élet irányába. Itt szeretném kiemelten megköszönni a Debreceni Egyetem csodálatos szakembereinek a segítő, együttérző hozzáállását, kimagasló szaktudását és azt, hogy elviselték a mérges fejemet, a hisztirohamomat, amikor az elektroejakulátort használták és azt, hogy őszintén, egyenesen beszéltek velem. Nagyon hálás vagyok, hogy tudásukat megosztották velem és komolyan vették egy bolond kecskés nő segélykiáltását. 

A 43 korellés összesen 2-3 hónap alatt zajlott le. A 3,5-4,5 hónapos vemheket érintette. Akik későbbi időben vemhesültek azoknál a módszeresen, heti rendszerességgel adott hosszú hatóidejű oxitetraciklin hatékonynak tűnt és látszólag az megállította  a baktériumokat, azok nem tudtak a placentáig jutni. Visszatekintve ennek eredményességében kételkedek, de akkor, ott, amikor benne voltam könyékig ( olykor szó szerint), próbáltam hinni bármiben, csak hogy legyen vége és több ne jöjjön.

Volt olyan eset, amikor a gidát végig kihordta az anya, a gida életképesen született, de a kezdetektől kicsit gyengébb, csipásabb, taknyosabb, izületesebb volt. 

A korábban nálunk előforduló mycoplasma fertőzésekre hasonlított, de nem volt olyan kifejezett, mindkét oldali izületi duzzanat, inkább enyhébb, egyik vagy másik lábat érintő, nem is feltétlen térd, (volt hogy combtő)mozogni, helyet változtatni is tudott, így hosszas keresgélés után arra jutottam, hogy ez bizony a Chlamydia lesz a gidában. Nagy eséllyel az anya később kapta el, mint ahogyan koraellést eredményezhetett volna, de a gida mégis megkapta az “áldást”. Helyre tudtam hozni. 8 évig volt kedvenceim egyike és csodálatos gidák édesanyja. Soha nem vetélt és nem volt koraellése.

Azt mondja a mai szakirodalom, hogy 3, a 10 évvel ezelőtti még 2 év védettséget írt, ha egy anya “átesett” a fertőzésen. Nálam egy anya kivételével soha többé nem vetélt Chlamydia miatt az aki átesett rajta. Az az egy anya aki ismételten koraellett a következő évben, túl volt egy igen komoly sakáltámadáson, amit csodával határos módon túlélt és a vemhességet is tartotta. Aztán a korelléskor ugyanaz a jellegzetes szag terjengett, így már szinte rutinosan készültem neki. Az ő esetében az első koraellésekor nem nyúltam be ( az elsők között volt), nem ellenőriztem a méhe állapotát, mert a placenta a többiekéhez viszonyítva gyorsan távozott, nem volt látható diszkomfort érzete. A második koraellésnél 2 mumifikálódott magzatot és egy 4,5 hónaposan, frissen elhalt magzatot találtam benne. Hogy a szag csak megcsalt, hogy a mummifikálódott magzatok a 2 hónappal korábbi sakáltámadáskor álltak e meg a fejlődésben,vagy egyéb más volt a háttérben nem tudom. A placenta, a szag, a magzattól elfordulás, a kitőgyelés Chlamydiára utalt, de nem vizsgáltattam, mert éppen a Haemonchus c. miatti gondokkal voltam elfoglalva. Ez az idős anya ebből IS felépült, és még 3 évig egészséges gidáknak adott életet időre, önállóan, problémamentesen. 

Ezeket azért írom, mert a városi legenda állatorvosok nem egyszer javasolják a selejtezést, vagy éppen riogatják azzal a gazdákat, hogy többé nem fog tudni vemhesülni, elleni, netán 2-3 évente újból koraellik majd, mert hordozó.. Ezek a kijelentések  hazugságok, téves információk és sajnos az ezeket az igéket terjesztő emberek nem mérik fel szavaik súlyát és komoly információhiányban szenvednek. Szerintem ostobák is, de végülis ahogy nézem a világot, az ostobaság nem bűn, hanem kívánatos állapot manapság. 

Tisztázzuk, ma Magyarországon nagyon kevés az olyan tenyészet, legyen az juh vagy kecske, ahol nincs jelen a Chlamydia psittaci ( ha még egyszer felajánlja a helyesírásellenőrző a pisztáciát helyes szóként komolyan hagyom a francba mára ezt az írást hééé) . Na. És itt most nem a negatív teszttel rendelkező tenyészeteket említem, mert azok jó sokan vannak. De ne fogadjon senki nagyobb összeggel arra, hogy aki negatív tesztet lobogtat, ott a nyájban nincs jelen ez az ördögi kis baktérium. Akkor “tiszta” egy állomány, ha annak minden tagja RENDSZERESEN vizsgált és negatív.  Tehát ha valaki azt lobogtatja, hogy megvolt nála vizsgálva tavalyelőtt egy vagy pár kecske és ezért mentes, nem kell bekajálni. 

Amikor beszabadult az országba és aztán is, nem tettek az arra odaültetett illetékes elvtársak semmit, hogy ne terjedjen, nem szűrtek, nem vizsgáltak.  Ha ennek ellenkezőjére bárki is bizonyítékkal tud szolgálni megkövetem, de még 2014-ben is a Farmer Expora szemmel veréssel igazolt betegségmentesség elég volt ( magyarán elég volt egy állatorvosi aláírás, hogy nem produkált az elmúlt 6 hónapban ilyen-olyan betegség tünetet az állat) hogy kiállításon részt vegyen. A felsorolásban a Chlamydia psittaci mint igazolni való még csak nem is szerepelt. Igaz is, a Chlamydophilának nincs előjele. Az állat tesz vesz, nem mutatja láz, fájdalom jelét, így nehéz is lenne észrevenni. Az hogy koraellik, az meg na, hát megütötte magát, jeges vizet ivott és máris nem is kell vele foglalkozni…Kiállításra visszakanyarodva: nem fallal, csak karámmal elválasztottak voltak az állatok akkor ( nem vittem ki állatot, de elmentem a kiállításra). A Farmerexpo Augusztus végén megrendezett, amikor az üzekedés időszaka már megkezdettnek tekinthető, ott a testváladékok ( sperma, hüvelyi folyadék, vérzés ) szabadon szárnyalhattak a kiállításon résztvevő állatok között. Tehát azt gondolom, nem Istenkáromlás azt mondani, hogy semmilyen óvintézkedés nem volt a Chlamyida psittaci terjedésének megelőzésre. Hogy ennek mi volt az oka nem tudom és nem is nagyon érdekel. Bár tudomásom szerint, egyszer volt ellene vakcina berendelve a szövetséghez, de hogy azoknak mi lett a sorsa, ki kapott és ki nem, vagy ott rohadt meg a polcon, arról nincs információm. A vakcina arra jó, hogyha oltod, akkor csak az állomány 5-10%-ánál fordulhat elő koraellés, legalábbis 10 évvel ezelőtt a forgalmazó erről tájékoztatott. Akkoriban évenkénti oltás volt javasolt ha jól emlékszem ( erről nem készítettem jegyzetet), de azóta látom, van olyan gyártó amelyik az első üzekedés előtti vakcinázást követően 3 évig védelmet garantál. Akkor nem volt Magyarországon beszerezhető a vakcina, nem tudom azóta történt e valami változás.

 

Egy pár szót az ütések miatti vetélésről: mai napig tartja magát az a különös elképzelés ( egyes állatorvosok által IS terjesztve), hogy ha koraellés van egy nyájban, akár 2-3-10-30 sorozat, egy legyintéssel el van intézve: biztos megütötte egy másik kecske. Ja, persze, erre szakosodnak kecskék egy nyájban, hogy UH szemmel betekintve csak a vemheseket és csak 3,5-4,5 hónapos vemheket üssék ki a másikból. Életszerű ja. Összeteszem a két kezem, hogy nekem olyan ellátó orvos adatott, akinek rongyrázás helyett fontosabb volt a kecske és kegyetlen őszinteséggel, gyakorlati tanácsokkal, mellébeszéd nélkül tanított jó gazdává lenni. 

Az ütések után a jeges víz, mint vetélést okozó tényező szokott a második leggyakoribb baromság lenni. Jelentem, nem igaz. Az viszont igaz, hogy a befagyott vízből nem tud elegendő folyadékot felvenni az állat és ez számos emésztési problémát eredményez, előrehaladott vehemnél akár olyan legyengült állapotot eredményezve, hogy koraellés a vége. Ezért KELL a hideg időszakban fokozottabban odafigyelni az állatok ivóvizére és szükség szerint cserélni, melegíteni. 

A Chlamydophila abortuson kívül más baktériumok is okozhatnak vetélést, mint a Listeria, a Toxoplazma, Mycoplazma és a felsorolás nem teljes. Ezeken felül az egyik leginkább kockázati tényező a stressz.  Ezért NEM MINDEGY, hogy tippelgetünk vagy vizsgáltatunk. 

 

Sokat gondolkoztam rajta merjem e, akarjak e belemenni a gyógykezelés mikéntjébe részletesen. Hiszen mint már sokszor írtam, nem vagyok állatorvos, sem szakember, de úgy döntöttem leírom, azt ahogyan én próbáltam fékezni, mi volt ami hatott és mit csinálnék másképpen mai szemmel, valamint azt is leírom, mit nem tettem és most sem tennék.

 Tehát az akkori javaslatok főként azok voltak, hogy hetente oltani kell az állatokat testömegüknek megfelelő tetraciklin vagy oxitetraciklin adaggal egészen az ellésig. Megtettem, de van/volt rizikója. Az egyik rizikója az, hogy emeltebb dózis esetén a magzat és az újszülött fog és csontfejlődési zavarát eredményezheti. Ez egyébként az oxitetracilin injekciók leírásában is szerepel. A másik gond ezzel az, hogy tejtermelő állatoknak nem adható. Ezt a szükség felülírja, de a tej fogyaszthatóságára vonatkozó határidőket be kell tartani, addig emberi fogyasztásra nem alkalmas. Mivel többféle Oxitetraciklin injekció van, hatóanyagtartalom koncentrációja eltérő lehet ( pl 10% azt jelenti 1 ml-ben 100 mg, 20% 1 ml-ben 200 mg van).  Ezért arra kérlek, ne mindenféle Facebook csoportokban írt ml mennyiséget vedd figyelembe, hanem használd az eszed. 20 mg/ttkg hatóanyagtartalommal érdemes a számolást végezni.

Nekem az volt az elgondolásom, hogy egyrészt megfékezzem a további koraelléseket, másrészt pedig megakadályozzam a betegség terjedését nyájon belül. Nem volt értelme. Amelyik anya a korábbiakban megfertőződött, vetélt is, hiába oltottam. Amelyik pedig nem, mert másik bakkal volt vagy másik boxban, másik oldalon, külön ivóvízen, takarmányon ahol nem volt koraellés ( amit majd csak utána raktam össze) azt meg felesleges volt oltani, élő, egészséges magzatot hozott a világra. A vakcinázást azért vetettem el, mert nem garantált 100% védelmet, valamint nem is volt beszerezhető számomra. Ha nagyon akartam volna, lehet sikerül valamilyen úton-módon, de nem is annyira akartam. Anyagilag igen rendesen megviselte a családi kasszát a koraellések, a kiborított tej okozta bevételkiesés és a labor, valamint állatorvosi majd gyógyszer kiadás. Ezt, vagyis hogy nem vakcináztam, végül nem bántam meg. Legközelebb 2019-ben volt Chalmydia okozta vetélés, egy, bár azt sem vizsgáltattam, mert éppen nem volt pénzem rá. Megesik mással is, csak ők erről nem írnak blogot, nehogy a szomszéd megtudja. Na de a lényeg, hogy a tünetek, az a fura, lemoshatatlan büdös már akkor megcsapta az orrom mikor beléptem az istállóba. Aztán az elhalt placenta, a magzatok becsült kora is erre engedett következtetni. Így a vakcina költsége az évek során  sehogyan sem térült volna meg, még akkora létszámban sem, mint ami akkor volt. Azért az egyért évente végiggyötörni az állományt sem lett volna célszerű azért az egyért.

Amit viszont tettem, hogy ha nehezen jött a magzat, mert már előrehaladott vemhesség volt és esetleg rosszul feküdt ( elhalt magzatnál ennek az esélye igen magas!) minden esetben ha be kellett nyúlni és a placenta nem vagy darabokban jött, tetraciklin hatóanyagtartalmú méhtablettát helyeztem be, vagy azt feloldva méhöblítést végeztem, forralt, visszahűtött vízzel egy vékony cső és egy nagyobb, 100ml-es fecskendő segítségével. Ezt akkor alkalmaztam, ha a méhtabletta a méhszáj összehúzódása miatt nem fért be. Oxytocin injekciót kifejezetten ritkán adok, akkor  ha jól emlékszem 1 vagy két esetben kellett, de az sem azonnal, hanem a koraellést követő napon adtam ( tényleg ritkán nyúlok ehhez a szerintem sokak által hibásan alkalmazott cucchoz, idei szezonban egyszer sem kellett). A méh és úgy általában az állat állapotát inkább Mg és Ca injekcióval igyekszem helyrehozni, de azt is csak akkor ha indokolt.

• Amit viszont évről évre teszek az pedig immunrendszert támogató gyógynövények adagolása téli időszakban főként, valamint kiegyensúlyozott ásványi anyag és vitaminokat kínálok az állatoknak. Úgy hiszem, a megelőzésnek ez a formája ha nem is teljesen, de nagyban befolyásolja hogy ha van is elvétve Chlamydia vagy bármi okozta koraellés, vetélés, nem terjed ki a nyáj egészére. 2014-ben még naívan azt hittem, hogy egy jó takarmány tartalmaz mindent, amire egy átlagos kecskének szüksége van. Tévedtem. Ahogy abban is tévedtem, hogy az antibiotikumos kezelés meg fogja fékezni a nyájon átsöprő koraellés hullámot. A 10 év azt bizonyítja, hogy inkább gyógynövényezek. Kasvirággyökér, fokhagyma kúraszerű alkalmazásával nem lehet mellé lőni.

 

A Chlamydia emberre terjedő betegség. Enyhébb esetben megfázásra emlékeztető tüneteket okozhat, durvábban tüdőgyulladás is lehet belőle. Persze senkinek sincs kedve trutyis kézzel enni és ami azt illeti rohadt nehéz lemosni a kezünkről azt a förtelmes szagot, hogy egyáltalán gusztusunk legyen leülni az asztalhoz, vagy a kezünket akár az arcunk közelébe emelni, azért azt javaslom, alaposan tartsd be az alap higiéniát és tokától bokáig mosakodj meg ha érintkeztél a koraellés során bármelyik ” alkatrésszel” vagy a magzattal.

Ha már higiénia. Gyakorta lehet olvasni, hogy zárt tartásban, zsúfolt, intenzív tartásban jellemző a Chlamydia előfordulása. Ez sem igaz ebben a formában. 3 nm/anyaállat fedett és 100 nm/anyaállat kifutóterület állt rendelkezésére a kecskéimnek akkor amikor berobbant a tömeges koraellés. Évente 2-3-szor volt a mélyalom kiszedve, és hetente többször frissen szalmázva alattuk. Biztos van még ettől is menőbb hely, de sosem feküdtek a szarban, pisiben a kecskék és nem kellett az esőben, sárban, egymás hátán ácsorogniuk.  Viszont az ehhez hasonló, általánosító kinyilatkoztatások remek forrásai annak a tévhitnek, hogyha valakinél egy betegség felüti a fejét az azért van mert rosszul voltak tartva az állatok. Az viszont igaz, hogy testnedvekkel terjed, ami lehet sperma, magzatvíz, placenta, vér..

• A Chlamydia okozta koraelléseknek nincs előjele.
• Az állat nem mutat betegség jelét,
• nem köhög,
• nem folyik az orra,
• nem lázas,
• nincs fájdalma,
• ha kicsi a magzat és jól fekszik még az ellés sem viseli meg túlzottan.

Tegye a szívére minden gyakorló állattartó a kezét: Mennyire életszerű, hogy egy gazda lesben áll és óránkét azon gyanakodik, nem e pont akkor fog vetélni valamelyik kecske a vártnál 0,5-1,5 hónappal korábban? És ha ilyet észrevesz mert egy született sasszem, akkor azonnal pattan, és különzár, hogy nehogy kicseppenjen belőle egy kis váladék. Ilyen a mesében sincs. Az enyéimnél, volt hogy reggel arra mentem ki, hogy ott hever az alomban a magzat, az anya meg elsétált enni, a hátsójából félig kilógó placentával. Megette a fene akkorra a karantént, meg a gyors meszezést, újraszalmázást.  Aki ilyet leír, maximum online játékban tolta a farméletet. 

Számtalan szakirodalom áll rendelkezésre a témában a neten. Kizárólag a saját utamon keresztül tudom bemutatni az ezzel a kórokozóval kapcsolatos gyakorlatot. Nem helyettesítem az alapos kivizsgálást és ne bízd a véletlenre, ha egynél több koraellés történik a nyájadban. Az, hogy nálam soha egyetlen anya sem halt meg bármilyen koraellés okozta szövődményben, nem a véletlen műve, hanem a kecske és én is alaposan megdolgoztunk érte. 

Arra kérlek amennyiben gyanúd merül fel a következőket mindenképpen tedd meg:

 

• hívd fel az állatorvost és küldjetek be laborba magzatot, placentát vizsgálatra
• amennyiben beigazolódik a gyanú, egyeztess az orvosoddal a megfelelő gyógykezelést, adagolást illetően. Ha azt javasolja vágd le őket, zavard el a francba és keress értelmes orvost.
• ne csüggedj, nem a te hibád és nem a kecskéké, hogy így alakult. Inkább cselekedj.
• Ha eladásra szánsz állatot tájékoztasd a leendő vevődet erről.. Lesz aki ujjal mutogat majd rád, a károdon nevet, vagy éppen azon gazdagodik, hogy téged becsmérelni próbál emiatt,  de Te legyél tőlük jobb ember és kecsketartó…
• Soha ne hagyd a koraellett anyát megfigyelés nélkül. Étvágytalanság, láz, bűzös váladékozás, felborzolt szőr, csikorgó fogak beavatkozást igényelnek. Nézd meg a hüvelyt, a méhszájat, ha nem mered, hívj orvost és kezd meg a gyógykezelést. A Chlamydiába nem, de a visszamaradt placenta, holt gida okozta vérmérgezésbe, gyulladásba belehalhat. Legyél alapos és körültekintő.

A csatolt fotók mindegyike saját, 2014-2015-ben, telefonnal készített képek, minőségükért elnézést kérek. Magamnak fotóztam és fotózok a mai napig mindent. Nem sejtettem, hogy majd valamikor 10 év múltán ezt bárkinek megmutatom.