Kecske okozta sérülések

Kecske okozta sérülések

 

A mindennapi munka során gyakran előfordul, hogy a kecske szándékosan, vagy véletlenül sérüléseket okoz. 

Az előbbi nagyon ritka. Alapvetően nem különösebben vagyunk nekik célpont, se nem vetélytárs se nem ellenségnek nem tekintenek minket, de előfordul, hogy megzavarodik bennük a radar.

Főként ivarzás idején a bakok új alapokra helyezik az agyukat. Elönti őket a tesztoszteron és nincs az a lyuk ami nem alkalmas kufircra szerintük. Nekik mindegy, hogy az egy szerelmes anyakecske, vagy gödölye, egy kisebb, vagy gyengébb másik bak, a szexi tyúk az udvaron, vagy az elszaladó őz a legelőn.  És igen, a női személyzeten is van lyuk. Ha pedig a női személyzetnek éppen toppon a hormonszint a radar nem, hogy megzavarodik, egyenesen felpörög. Felfokozott lelkiállapotukban kötelességüknek érzik ledönteni, lepisilni, vagy lehokizni. Az sem számít, ha nem ér célba, nekik ez teljesen mindegy.

Ha nem megy szép szóval, ha nem engedelmeskedsz, azt gondolhatja, hogy kacér, de nehezen megszerezhető menyecske vagy és csak úgy felborít fejjel vagy szarvval. Ilyenkor vagy hagyod magad és hamarabb szabadulsz, vagy beleállhatsz verekedésbe. Ilyenkor vagy nyersz vagy inkább nem. 

De mindenképpen a tudtára kell adnod, hogy Te nem, hogy a nehezen, hanem a sehogy megszerezhető cicababa vagy, mert hajlamosak aztán a cerkát akkor is hegyezni rànk, mikor semmi különösebb ok nincs. Rúgni, vàgni, tépni, ütni felesleges. A legjobb a slag, vagy kézi kis pumpás locsoló és a víz kombó. A kis kézi pumpás locsoló nem annyira hat a 100+ kg baknak, pláne ha már a nyála is csurog és a szemében megpillantod azt a semmivel sem összetéveszthető vérben úszó merev, pillantás mentes nézést amit úgy hívok: úgyismegduglak tekintet!

Akkor a vödör víz, a teljesen megnyitott slag esetleg hat és letöri a lelkesedését a felajzott lovagnak, de megeshet, hogy meg kell ismételni a műveletet még párszor. Így nem baj, ha elérhető közelségben mindig akad vízforrás, amíg le nincs játszva a meccs.. Van ettől elsőre kicsit durvábbnak tűnő módszer is, de azt most itt nem írom le.

A legfontosabb, hogy a kecske sosem akkor a legveszélyesebb, ha szemben áll és ágaskodik. Akkor az esetek nagy részében csak játszani akar, hülyéskedik. Ha a gerincvonalon nem áll a szőr és az ágaskodást nem követi durva fejelés, szinte mindig elég, ha hirtelen a lehető leggyorsabban leguggolok. Akkor kicsi leszek, sebezhető gida méret, nem ellenfél és nem játszótárs. Persze ez csak olyan bakok és anyakecskék esetében érvényes, akik tiszteletben tartják a gidákat és nem torzult tenyésztésük során ez az értékrend. Amennyiben nem állnak le erre, nem engedem szaporodni sem őket. Az oldalról vagy hátulról támadás mindig veszélyesebb. Egyrészt védtelenek és felkészületlenek vagyunk,ha nem látjuk a közeledő támadást, illetve a taktikázósabb, rutinosabb kecske könnyedén okozhat a bordák, gerinc és egyéb fontosabb szerveknél akár végzetes sérülést is. Hangsúlyozom, hogy erre nagyon kicsi esély van, de megtörtént már, hogy súlyos sérülést szereztek gazdák bízva az állat szelídségében, önmagukban. Éppen ezért soha nem vesszük félvállról, főként ivarzás idején nem hagyunk lehetőséget a kecskéknek arra, hogy zárt térben hosszasan mögöttünk legyenek. 

Másik fő sérülést okozó tevékenység a körmölés. Mindig meg kell próbálni a kecskét akár álló akár fekvő helyzetben úgy rögzíteni és fogni, hogy a lehető legkisebb mozgástere legyen és a legkisebb eséllyel tudjon hirtelen mozdulatokat tenni. Van amelyik állat türelmesen egy mozdulat nélkül engedi a körmölést és van, amelyik egyfolytában rángatja a lábát. Amíg nem tudjuk nyugalomra rávenni, addig sem késsel, sem ollóval nem kísérletezünk, nehogy belevágjunk a saját kezünkbe, vagy a kecske lábába. Ha sehogy nem megy, az elején abrakkal le lehet kötni a figyelmét, vagy segítségül kell hívni valakit, aki megtartja a lábat. A kecskék egész ügyesen tudnak célozni és pontosan bevinni a rúgást oda ahova elképzelték. Ezért ne adjunk esélyt a képzelgésre. Nem célszerű a körmölést úgy végezni, hogy a kecske lába egy vonalban van a torkunkkal vagy az acunk bármely részével. Egyik sem halálos, de az olyan pancserok mint én mindjárt megszabadulhatnak 2 hátsó foguktól, dagadhat be a szemük és alatta, vagy éppen a torokrúgás is okozhat némaságot 1-2 napra. Ez utóbbinak a férjek biztosan örülnek, de inkább válasszunk más örömforrást nekik. 

A harmadik sérülési lehetőség a harapás. Bár a kecskének elől csak alul van foga, de ez semmiben sem akadályozza meg abban, hogy érvényre juttassa érzelmeit. Türelmetlenség, érzelmi kitörés, vagy csak a kíváncsisága arra viszi, hogy néha harapjon. A nyakunkat, kezünket, hajunkat. Ezt nekem még nem sikerült kivédeni, ha valakinek sikerül, mondja el, hogy mi a titka. A jó hír, hogy csak néha fáj. A hátsó fogak viszont már igencsak tudnak fájni, ha egy egy gyógyszer adagolás, fog ellenőrzés vagy egyéb okból a szájába kell nyúlni az állatnak. A legjobb ha oldalról és gyorsan cselekszünk, de még így is megesik, hogy sikerül véresre harapni az ujjakat. Pár száz eset után már bele lehet jönni. Azt nem tudom, másnál hogy, nekem szinte mindig a körömágyat sikerül lerendeztetni. Azt hiszem ez valami bosszú lehet a matatásért.

A fenti esetekre felkészülve, az  istállóban mindig legyen egy dobozban saját részre fenntartott kötszer, ragtapasz és fertőtlenítő. Kívánom minden kedves kecsketartónak, hogy soha ne kelljen kinyitni a dobozt.

Vélemény, hozzászólás?