Gyakran kapok olyan megkeresést ami így kezdődik:
“Mindent megadok nekik és mégis azt látom, hogy nem elég. “
Először is aki ezzel keres meg, azért kezdek vele beszélgetni mert ő már nem csak nézegeti a kecskét, hanem látja is. Ez hatalmas előrelépés.
Ahogy megkapom a fotókat és a takarmányozásról kezdünk beszélgetni, sok olyan dologra fény derül, ami addig a gazda figyelmét elkerülte. Ezzel semmi baj nincs, így tanulunk kecskéül.
A ” mindent megadok nekik” résznél mosolygok. Én is pontosan ezt gondoltam az első években és szentül hittem, ha hegyekbe áll előttük a széna, a lucerna, ha hülyére etetem őket abrakkal és az istállót körbetekerem szigeteléssel nagyon fasza csaj vagyok. Hát kiderült, hogy nem annyira 🙂
A kecske, onnantól kezdve, hogy nem vehet birtokba egy kellemesen változatos bokros, fás területet, amiben kedvére válogathatja össze a neki legjobbat, csak ránk számíthat. Ha a takarmányunk egyoldalú, nem is kell, -hogy silány legyen, szimplán csak hiányos,- máris borul az egyensúly, a kecske éhezni kezd, bármennyire is zabál.. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor mi csokit falunk. Esszük mert finom, mert az endorfin hormont ( boldogság) az egekbe küldi és mert csak. Ehetünk belgát, fehéret, ét- vagy tejcsokit, megehetünk egy pótkocsinyit is. Ha nincs benne az ami a szervezetünk egészének szüksége van, tehát hiányos fehérjében, vitaminokban, ásványi anyagokban, legfeljebb a hátsónk nő duplára, de a hiány és annak érzete nem múlik.
A kiegyensúlyozott étrend hangzatos kifejezés, de gazda legyen a talpán aki a nyájat egészében képes mindig kiszolgálni. Mert vagy a takarmány, vagy a víz, vagy a klíma, vagy a parazita, vagy az ellés, vagy a tejelés, vagy az ivarzás csinál egy kis katymazt valamelyikben. Ráadásként nincs két egyforma kecske és anyagcsere, pajzsmirigy, emésztőkészülék, vese, szív, máj sem. Melyik mit hozott magával az anyja méhéből és aztán mivé alakult idekint.
A legjobb amit tehetünk, hogy legalább az alap szükségleteket próbáljuk megadni rostban, fehérjében, szénhidrátban, ásványi anyagokban és vitaminokban. Erre építünk. Ha stabil az alap és tudjuk tartani a megfelelő aránypárokat, már csak picit kell emelni az egyes szükségletek kielégítése céljából.
Az állandó jó alap segít az immunrendszert, kondíciót rendben tartani.
Sokan, sokféleképpen takarmányoznak. Van akinek baromi nagy szerencséje van és minden takarmánya teljes,jól tudja összerakni, mert a talaj (a szántóföldi és a kaszáló is) csúcs visszapótolt, vagy hiperszuper tudása van hozzá, be és megvizsgáltat vizet, takarmányt és még arra is van főleg pénze, hogy legyártassa az egyedileg összeállított vitamin és ásványi anyag kombót ( premix), Na pont nem nekik írok most.
Mert vannak az olyanok mint én. Bár a létszámom magasabb az átlagnál, de anyagi korlátaim nem teszik lehetővé a bevizsgálásokat. Főleg azért nem,mert nincs területem, ahonnan biztosan tudom milyen talajról, milyen növényt vágtam, mikor báláztam. Vett takarmányt etetek és ugyan rendre igyekszem ugyanazon kazalból hosszútávon beszállíttatni, ez többnyire nem jön össze, mert a “haver”, a ” lovas” és mindenki előrébb való mint a hülye kecskés. Így az évi sokszori laborköltség kicsit elvinné a fél ház árát. Ennek az a vége, hogy vagy nem elég egész évre a lefoglalt takarmány és vadászhatok máshonnan lepottyanót, vagy otthagyják a szart, gondolván a kecske mindent megeszik, persze nem, tehát marad a szívás. Hasonlatos a jelenlegi aszályos évhez a mi minden évben eljátszott takarmányvadászatunk. Semmi új nincs benne.
A városi vezetékes vizet pedig inkább nem mutatom be. Van benne klór, hormon, meg mindenféle huncutság is. Van kútunk, benne jó víz ( nem vasas, nem nitrátos, hogy torzuljon az ásványi anyag felszívódás), de pár éve beszart a hidrofor és mindig hamarabb kellett a pénz takarmányra mint új hidroforra. Szóval abból főzünk ami van 🙂
Pontosabban meg kellett tanulnom, mit is szeretnének mutatni a kecskéim a viselkedésükkel, a szőrükkel, szemükkel, a nyelvükkel, nyálukkal, a patàjukkal, az izületeikkel, a bélsárral, az ínyükkel, bőrükkel.
Ha pedig megtanultam a jeleket, hogyan kell azt lehetőleg úgy orvosolni, hogy ne essek át a ló túloldalára.
A ” kecske mindent megeszik” mondattól már sok rutinos kecskésnek égnek áll a haja. Ezt többnyire azok mondják, akik tartják csak nem jól a kecskét és szeretnek sokaknak büszkélkedni is ezzel a nem éppen hatalmas értékkel.
A kecske ( de az ember is) akkor eszik meg mindent, ha éhes. Mégis mi egyebet tehetne? De ha már a gazdájának szegődtünk, akár vehetjük is a fáradságot arra, hogy megtanuljuk jól megetetni.
Tehát egy kecske hiába eszik meg mindent amit eléteszünk,nem biztos, hogy nem marad éhes rézre, cinkre vagy éppen jódra, A vitaminra. Jól megetetni kell, nem csak nagyon.
