Takarmány vagy méreg?
I.rész
Most, amikor az ország keleti részén, sokszázezer hektár területén a legelők kiégtek és a kaszálók sem képesek annyi takarmányt nyújtani, mint a korábbi években, az állattartók akár 100-400 km-ről próbálják beszerezni az állataik fenntartásához szükséges szálas és szemes takarmányt.
A kisebb, területtel nem rendelkező kecsketartók már rutinosak ebben, mert ők azok akik már régóta abban a kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy azt veszik, amit tudnak és amit adnak, vagy hagynak.
Mivel a kecske a szóbeszéd szerint mindent megeszik, ezért gátlás nélkül kapunk silány, semmirevaló takarmányt természetesen pont ugyanolyan áron, mintha tökéletes lenne.
A szóbeszéd hazug! A kecske nagyon is válogatós, nem eszik meg bármit, de sajnos az ő ösztönei sem csalhatatlanok, főleg ha még fiatalka és anya nélkül nevelkedik!
Számtalanszor láttam, ahogy az idősebb korosztály a nyájamban oldalba bökéssel, a kicsi szájából kiszedésével óvta azt a mérgező növénytől. De mindenre ők sem figyelhetnek, erre van a gazda és erre lenne egy tisztességes takarmánykészítő. Egy ideális világban a takarmányoknak meg kellene üssenek bizonyos minimum minőségszintet, úgy mint, nem penészes, nem dohos, valamint tartalmaz annyi tápértéket, ami a kérődző állat létfenntartó szükségleteit fedezi. Sajnos cserébe inkább toxintermelő fehér vagy fekete penészgomba az amit kaphat a kiszolgáltatott gazda. Ez még a jobbik eset, mert látszik, kiszedhető. De a bálából egy esti gyenge fény melletti etetés alkalmával már nehezen látható meg egy ” véletlenül” bebálázott tiszafa ág vagy csattanó maszlag. De az évek során itt már volt a bálákban bebálázott gólya, teknős, törött üveg, sörösdoboz, sikló. Várjuk minden évben a kincses ládát, de az még nem került elő. Viszont a tiszafa ág, vagy éppen a csattanó maszlag eredményét már reggel láthatjuk, amikor rátalálunk a halott állatra/ állatokra.
Ilyenkor szárazság idején a takarmányok beltartalma annyira gyenge, hogy a kecske nem, vagy csak nehezen lakik jól, gyakran éhes marad. Ez tovább tetézi a bajt, hiszen ha éhes akkor fal, nem figyel,nem válogat úgy.
Tudom óriási kihívás ilyenkor megtalálni a megfelelő beszállítót és takarmányt, de nem lehetetlen.
A szemes takarmány legalább annyi veszélyt rejthet, főleg a kukorica, mint a szálas. Jól megválasztott helyről,igazoltan határérték alatti toxint tartalmazó kukorica is okozott már nálam hullást. A legjobb, ha olyan gabonaféléket próbálunk venni, amik hozzák a hasonló beltartalmi értèkeket de kisebb eséllyel fertőződnek meg gombával. Ilyen például a zab.
A csonthéjas gyümölcsök magjában lévő cianid is mérgező hatású,de tapasztalatom szerint napi 30-50 dkg egész alma nem okoz komolyabb bajt. A szilva és barack magot pedig simán kiköpik.
A mérgező növényeket a kecske látszólag igen jól tolerálja, a penészgombák toxinját is. De ez tényleg csak a látszat. Ha hosszan, hetekig, hónapokig ezen él, és mindig csak egy keveset eszeget belőle, a zsírban raktározott mérgek egyszer csak elérik azt a szintet ahonnan nincs tovább tolerancia. De közben is játszanak az állat testével. Szaporodásbiológiai gondokat okozhatnak, ami nehéz vemhesülést, életképtelen spermát, korai vetélést, torz magzatot is jelenthet.
Egyes fajták különösen érzékenyek a jód szintre. Ha goitrogén tartalmú keresztesvirágúakat etetünk -például ilyen a repce vagy a káposzta– nagyobb mennyiségben ami a jód felszívódását gátolja, számíthatunk szintén koraszülött, golyvás gidára. De az anyák pajzsmirigyét is befolyásolja nem túl kedvező irányba.
Összefoglalva, a mérgek -kivéve a nagy mennyiségben fogyasztott olyan alkaloidok amik vízben oldódóak és a beleken keresztül könnyen felszívódónak- nagyobb részben lassan fejtik ki hatásukat és nem látványra gyúrnak.
Hatalmas felelősség hárul az állattartásra, hogy az ismeretlen eredetű szénát jobban átnézve kiküszöbölje a mérgezéseket, vagy olyan gabonát tudjon venni ami garantáltan bőven határérték alatti.
Léteznek remek toxinkötő adalékanyagok -amiket főleg érdemes adni ezekben az időkben- és májvédő készítmények, amik együttesen ha nem is teljesen, de nagyban segítik az állatok testét megszabadulni a káros anyagoktól. Sok más pozitív tulajdonsága mellett az egyszerű friss vagy szárított pékélesztő nagyon jó toxin kötő és kivezető tulajdonsággal bír, akár egész évben etethető.
A rossz beltartalmi értékű de tiszta szálastakarmány még mindig jobb mint a penészes, mérgező növényekkel teli. Előbbit ásványi anyag és vitamin kiegészítőkkel, emeltebb fehérje és szénhidrát tartalmú gabonával,táppal ki lehet igazítani. A mérget nehezebb (ha egyáltalán lehetséges) orvosolni.
Ne feledjük,ami nekik méreg az nekünk is. A hús, a tej ugyanazt képezi le, amit mi az állatainkkal etetünk.
Ne tegyük ki magunkat egészségre káros méreganyagoknak és a lelkünket se terheljük egy állat felesleges halála miatt.
