Amikor olyan jelzőkkel illetjük a kecskét, mint komisz, kártékony, átok, öntörvényű, akaratos, dilis, huncut, mindig mosolygok. Ezek mind mind olyan jelzők, amik egy átlagos szobanövényre nem akaszthatóak.
Ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk a kecske viselkedését jó, ha kicsit megértjük a miérteket.
Ha jártál már egy óvoda udvarán és időztél ott akár csak egy fél órát megtapasztalhattál ezt és azt.
Van, hogy Anyukedvencebence ordít mert Dávidka homokot szórt a szemébe, Julika igyekszik kavicsot nyomkodni az orrába, Jánoska éppen botocskával veri Csengét, mert beleszeretett és hárman veszekednek ugyanazon a homokozóformán, amiből még van további 10 belegyömöszölve a várba amit éppen lázasan építenek. Aztán megy a kis csipás kisfiú, -hipervándor gyorsasággal- hogy rollerrel beleessen a sosincskész várba. Látni még céltalanul szaladgálókat, akik azért nagyon tudják élvezni a céltalanságot, egészen addig míg óvónéni vagy anyuka rájuk nem szól…Nekem mindig is személyes kedvencem volt a kisruháját gyűrkésző, szende gyerek, aki odajön hozzánk és csak nééz, a tekintetében pedig ott a ” vigyélkiinenlécci”. Ámulattal csodáltam az óvónénik szelektív látását, hallását és mérhetetlen türelmét. Sohasem értettem, hogy jött a mazochita ötlet, hogy 25-30 gyerekkel akarjanak összezárva lenni évtizedeken át. Ráadásul, mire megnőnének, jön a következő ugyanolyan korosztály. Ami a legbizarabb, mind más más genetikai háttérrel, családdal a háta mögött érkezik és ez az óvónéniket nem zavarja, sőt.
Amikor hazaérsz a kecskenyájadhoz és közzéjük ülsz, vagy csak legelni indultok, ugyanazt tapasztalhatod mint az oviban.
Lilike lefejeli Rozikát, Sárika kinyitogatja a csapot vagy a kaput mert az úgy jó, Sanyi patával dobogtatja meg a női szíveket, Szederke egy levélen civakodik egy gidával és mindig akad egy mimóza taknyoska, aki odaoldalog és észrevétlenül elnevezed “Kedvencemnek”.
Ez a hasonlatosság nem a véletlen műve. Készült pár kutatás a kecskék intelligenciáját illetően. Azon felül, hogy egy 3 éves embergyerek szintjén képesek gondolkodni, megtaníthatóak bármire és memóriájuk is kiemelkedő. Az egyik tanulmány szerint 10 hónap a garantált, amire vissza tudnak emlékrzni, de szerintem több.
Egy vásárolt kecském, Judit 3 évvel azután,hogy megvettem, azonnal megismerte a nőt aki nevelte, szerette. Velem a 3 év alatt elutasító, távolságtartó volt, nem szeretett ( de én igen őt, szerintem ezért néha külön lesajnált). Aztán a tenyésztője láttán még az arckifejezése, tekintete is ellágyult, úgy szaladt és bújt mint mikor édesanyánkat ölejük újra egy hosszú utazás után. Velem ilyet maximum akkor tett volna ha abraknak öltözök vagy magamra húzok egy 300 kilós lucernabálát. Engem hibáztatott, hogy megvettem. Van ilyen.
Tehát, ha megértjük, hogy fejlett intelligenciájuk ( érzelmi is!!) egy három éves gyermekéhez hasonló önérzettel, akarattal és frusztrációval, ugyanakkor hatalmas szeretettel is párosul, mindjárt könnyebb a nyájban zajló folyamatokat, megnyilvánulásokat megérteni.
Ez a fajta őszinte, tiszta érzelem kinyilvánítás, hozzá veleszületett okos, kiváncsi természet- ami a kecskéknek van- ad a kecsketartók zömének lehetőséget jobb emberré válni. Persze csak akkor, ha ki tudják nyitni úgy a lelküket, ahogy azok az óvónénik, dadusok, akikre még 40 évesen is úgy emlékezünk: de szerettem őt!
